2. A buli
Laura ötlete bevált, sikerült felvennünk a jeleneteket. Fél órával később már mindenki hazafelé szállingózott. Odarohantam Laurához.
- Szia! Mit csinálsz még ma?
- Ömmmm... semmit... asszem.... miért?
- Nincs kedved eljönni velem Rydel szülinapjára?
- Én.....? Ööööö..... de nem is vagyok meghívva...
Sóhajtottam - Most hívtalak meg.
- De igazán nem akarok zavarni.....! - kezdett volna bele, de megállítottam.
- Ugyan már! Ne hülyéskedj, te sose zavarsz! Gyere, induljunk!
Majd a keze után nyúltam és a rám váró kocsihoz húztam. Menet közben megvettem a tortát, és ketten vettünk valami nyakláncot is. Mire hazaértünk, már nagyban állt a bál. Riker és Rocky néztek egyet, amikor meglátták, kit hozok magammal.
- Ross! Hol a francba voltál? - idegeskedett Ryland, miközben átvette a tortát.
- Forgatáson... - mondtam, s reméltem, hogy ejtik a témát, mert nem volt kedvem ecsetelni, milyen béna voltam.
- Na mind1 is! Készülj, mert Rydel már úton van!
- Oké egy perc és kész vagyok!
Gyorsan átöltöztem, és a gitáromat megragadva pont akkor értem a medence mellé, amikor Rydel betoppant, így én is a kórussal kiáltottam : "Boldog szülinapot Rydel!" Még jó, hogy készültünk kamerával, mert nővérkém olyan, fejet vágott, amit nem hagyhattunk elveszni.
Rydel mindenkit üdvözölt, én pedig úgy intéztem, hogy én maradjak útóljára.
Amikor végül rám került a sor, kitértem az ölelése elől, és a színpadra léptem, ami jelen esetben a ,edence mellett lévő kiterített szőnyeg volt.
- Szeretnék én is és a testvéreim nevében is boldog szülinapot kívánni Rydelnek - mondtam mosolypgva, s élvezettel figyeltem, ahogy nővérem szeme kikerekedik, majd elérzékenyülve nézett végig rajtunk, rajtam megállapodva pillantásával.
- Megígértem- folytattam - hogy ez a szülinapod lesz, és ebből az alkalomból írtunk közösen, én Rocky Riker Ratliff és Ryland egy dalt neked - a szemem sarkából láttam, hogy Laura elmosolyodik, és odasétál Ry-hoz, majd átkarolja a derekát.
Elkezdtünk játszani, és behunytam a szemem, s csak sodródtam a zenével, szabad utat engedve a gondolataimnak is. Eszembe jutott a dalírással együtt járó ökörködés a srácokkal, és elmosolyodtam. Majd a forgatáson jártam, Laurával, Rainivel és Calummal. Aztán Laurával voltam, amikor csak ketten beszélgettünk... csak ő meg én... Ennél a résznél szemeim felpattantak, és őt keresték tekintetükkel. Ő is engem nézett, vágyakozva..... amit nem tudtam hova tenni. A dalnak vége lett, az utolsó szavak szinte megálltak a levegőben. Amint befejeztük, hosszú csend következett, majd nővérkénk odarohant hozzánk, megölelt minket, úgy zokogott vállunkon, erre tapsvihar tört ki.
- Köszönöm srácok! - hüppögte nagy nehezen.
- Boldog szülinapot Rydel! - mondtam neki mosolyogva.
Aztán észrevettem, hogy Laura épp egy kósza könnycseppet töröl le az arcáról, majd mikor tekintete találkozott az enyémmel, szégyenlősen elmosolyodott. Odamentem hozzá.
- Hogy tetszett? - kérdeztem.
- Még kérdezed? - nevetett, de könnyei még mindig potyogtak. Tétován felemeltem a kezem, és letöröltem hüvelykujjammal a könyveit. Szemei meglepődöttséget tükröztek, majd halványan elmosolyodott, és behunyta a szemét, aztán a fejét belehajtotta a tenyerembe.
Jó sokáig így tudtam volna maradni, de persze drága jó öcsémnek közbe kellett szólnia.
- Srácok gyertek! Megyünk a medencébe! - jött oda hozzánk Ryland, és láttam, hogy Laura fejében is cseppet sem kedves gondolatok kavarogtak csupa szív öcsikém felé, mint ahogy az enyémben sem.
- Rendben, megyünk - sóhajtottam.
- De én nem is hoztam magammal..... - kezdett visszakozni Laura, de megelőztem.
- Rydel! - kiáltottam és testvéremet kezdtem kutatni a tömegben.
- Igen? - jött a válasz nővérkémtől, természetesen a hátam mögül, s hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Adnál Laurának valami fürdőruha-féleséget?
- De persze csak ha nem baj! - mondta egyből Laura. Na igen, ő mindig ilyen udvarias, alapos. Azt hiszem, ebben nagyon is hasonlít Ally-re.
- Ugyan! - legyintett Ry - Gyere velem! - mondta, s még sikerült elkapnom Laura gyilkos pillantását, mielőtt nővérkém felrángatta volna a házba.
Amint ők eltűntek, ismét akadt társaságom.
- Na mi az akkor most jártok vagy mi? - kérdezte Riker.
- Bejössz neki? Vagy fordítva? - jött a kérdés Rockytól.
- Öcsike becsajozott! nevetett Ryland.
- A kis sztár végre nem egyedül folytatja útjait - mondta drámaian Ellington.
Az volt a szép ebben, hogy mind egyszerre beszéltek, így alig értettem valamit, de annyit igen, hogy valamit félreértettek. Nekem NEM jön be úgy Laura!
- Bocs srácok, de ki kell, hogy ábrándítsalak titeket, mert Laurával csak barátok vagyunk - mondtam nekik mosolyogva.
- Aha, mondd annak, aki elhiszi! - mondta Rocky.
-Bejön neked, valld be! - csatlakozott Riker.
- Figyu fiúk! Én Laurát egy nagyon aranyos, rendes és csinos lánynak tartom, de úgy szeretem, mint a legjobb barátomat- szónokoltam, mire mindannyian mindentudóan bólogatni kezdtek, és ilyeneket hallottam, hogy "Persze", meg "Ha te mondod".
- Francba is! Higgyetek amit akartok! Magyarázhatok én nektek... - borultam ki, és ott hagytam őket, de azt még hallottam, hogy a hátam mögött felharsan a kacagás. Bementem a házba, mert gondolkozni akartam.
Írta: Lukimalac
