#tiküldtétek

Heyy evribádí :) E-mailben kaptam egy sztorit, hogy megoszthassam veletek :D Szerintem szuper, érdemes elolvasni :) Ha Ti is szoktatok ilyeneket írni unalmas perceitekben, és szeretnétek megosztani a többi R5errel, kövessétek Bogi példáját, és küldjétek el nekem e-mailben (imstarnii@gmail.com). Köszi az e-mailt Bogi! :)

Jó olvasást mindenkinek!

Puszi: Nii

A halál nem válogat

1. Rész

"Mit mondunk a halál istenének?...

- Elugrom boltba, mindjárt jövök - kiáltotta Bogi meg sem várva, míg válaszol bérlőtársa, egyben barátnője, felkapta a kulcsát és kilépve a lépcsőházba, egy szempillantás alatt bezárta az ajtót. Gyors léptekkel megindult lefelé. Végigfutatta útközben ujját a foszladozó tapétán. Leérve belenézett a postaládájukba. Üres volt. Nemrég költöztek ide Jankával Los Angelesbe. Még nem ismerte a környéket, ezért szeretett sétálni. Kilépett a friss levegőre. A tavasz illata egyből megcsapta orrát, a szél belekapott kontyából rakoncátlanul kilógó fürtjeibe. Bogi mélyen belélegezte és elmosolyodott. Igazából nem boltba akart lemenni, hanem kiszellőztetni a fejét, sétálni, főleg,mert ilyen jó idő volt. Az elmúlt napokban folyton esett az eső. Nem lehetett kimozdulni. Egész nap a kis lakásukban kuporogtak és hallgatták, ahogy az esőcseppek játszanak az ablaküvegen. Mosthogy végre kisütött a nap, végre ki tudta tenni a lábát otthonról. Ment egyenesen. Útközben kerülte a pocsolyákat. Néhányat átugrott, valamelyiket megkerülte. A kis utcán hallotta a madarakat énekelni. 'Azért el kéne mennem venni valamit,hamár ezt mondtam'-gondolta magában és elkanyarodott a főút felé. A járdán mosolyogva baktatott. Még mindig dagadt a boldogságtól,hogy kisütött a nap. Észre sem vette,hogy a lámpa zöldre váltott. Utolsó pillanatban futott át az úton. Beledugta kezét ballonkabátja zsebébe és úgy sétált tovább. Fellépett a járdakőre és a bolt felé vette az irányt. Mikor odaért bement és szétnézett. Felvett egy piros kosarat és összeszedte fejben,hogy mi kell. 'kenyér' elvett egyet és a kisárba rakta. 'tej'. A hűtendő áruknál megcsapta a hideg. Gyorsan felkapta a tejet és már el is tűnt onnan. 'Most tavasz van, meleg.' és megint elmosolyodott. Még egy-két dolgot berakott a kosárba és beállt a pénztárhoz. Miután kifizette, belerakta őket egy zacskóba és elindult vissza. Kilépve a boltból, megint elindult a zebrához. Megállt és megint körbe nézett. Rohanó embereket látott. Egy picit megsajnálta őket, de mégis jól érezte magát, amiért a mai nap csak az övé volt és még ráadásul az idő is kedvezett neki. Megakadt a szeme valamin, vagy inkább valakin. Egy szőke, barna szemű fiú megállt mellette a zöldre várva. Bőrdzsekit viselt és farmert. Mikor észre vette,hogy a lány nézi, rámosolygott. Bogi hirtelen nem tudta mi történt. Elkapta a fejét és előre nézett. Próbálta nem mutatni,de elpirult. Egy fiú rámosolyodott itt LA-ben. Egy fiú... Megint lejátszotta a fejében. Már látta ezt a fiút. Ez... Ross Lynch. Teljesen földbe gyökeredzett a lába. Ott állt bambán, észre se vette,hogy a lámpa megint zöldre vált és át lehetne menni. Megint arra eszmélt,hogy villog a lámpa. Lelépett a járdáról és átfutott. A zacskó a kezében előre-hátra rázkódott. Utána a lány nem tudta mi történik vele.
Egyperc leforgása alatt történt minden. Egy kezet érzett a csuklóján. Erősen rászorított és meghúzta. Lehethogy meghúzódott,ugyanis a lány mintha egy reccsenés vélt volna hallani. Azután akkora erővel rántotta meg a kéz,hogy leesett a járdára. Lenézett csuklójára. Piros kétlenyomat éktelenkedett rajta, könyökéből vér szivárgott. Arcát szerencsésen megvédte a zuhanástól. Hátra nézett.
A következő pillanatban,mintha lelassult volna az idő.
Egy szőke fiút látott az úton,amint kétségbeesetten nézi a lányt. Aztán már Bogi se látta. Helyébe egy busz került,ami elszáguldott előtte. Újonnan fényezett külseén megpillantotta saját tükör képét.
Azután megint minden felgyorsult.
A busz után uotók kezdtek menni. Fehér, fekete, fehér, arany színű, piros. Aztán a lámpa megint pirosra váltott. Bogi lenézett a zebrára. Vér. Valaki mellőle mentőért kiált. Ő nem mer oldara nézni. Tudja mit fog látni. Azért mégis feláll. Térde remeg az erős ütéstől és oldalra fordul. Egy eszméletlen szőke fiú fekszik a járdán. Haja véráztatott. Mellette is patakban gyűlik a vörös folyadék. A járókelők bambán bámulják. Mintha valaki segítségért kiáltott volna. Bogi komoly arccal odarohan, letérdel a fiú mellé.
-Hívott valaki mentőt? - Kérdezi elhaló hangon. Mikor nem kap választ megismétli hangosabban - Hívott valaki mentőt? - Egy idősebb hölgy válaszol rá
-Igen, 3 perc és itt vannak - válaszolta 'minden perc számít' -gondolta Bogi. Lekapta a sálját és a fiú tarkója alá rakta, kezével közbe kereste a sebet. Mikor megtalálta, rászorította a sebre a sálat. Magát is megrémítette azzal,hogy mennyire nyugodt tudott maradni. Azután elkezdte nyomkodni a mellkasát. Remélte,hogy ezzel nem árt neki. Közben kiértek a mentősök és körbe állták a testet és a lányt.
-Kérem hölgyem, menjen el - mondta az egyik ember.
-Maga ezt nem érti. Én is meg sebesültem - 'hátha így bevisznek' és végigmutatott magán. A féfin látszott,hogy nem győzte meg. -Én tudom pontosan hogy történt - mondta. 'jah, miattad történt'-ezt a gondolatot elhesegette. Ez már jobban tetszett neki és mondta,hogy üljen be a lány. Rosst felfektették egy hordágyra és berakták mellém. Elgondolkozott Bogi azon,hogyha egy kicsit is figyelt volna,mindez nem történik meg. Szirénázva elindultak a kórház felé és közbe két ember lélegeztetőre kapcsolta Rosst. Odaérve, gyorsan kikapták a kocsiból a fiút és eltolták egy szobába. Bogi nem akart tétlenkedni, utánuk ment és nézte a jelenetet.
-Azzal mi történt? - Kérdezte egy orvos és rámutatott a páciens kezére,miután a többiek elmondták,hogy szerintük mi történt. Boginak is csak most tűnt fel,hogy a fiú keze alatta volt. Az orvos megfogta és kihúzta alóla. Bogi eltakarta a szemét. Nem akarta látni.
-Hú, ezt meg kell műteni - mondta az egyik doki szórakozottan,ami miatt Bogi legszívesebben képen törölte volna. A lány nem nézett a fiú kezére, inkább jobban szemügyre vette a fiút. Bőrdzsekie fel volt szakadva és az alatta lévő kék pólót teljesen átáztatta a vér.
-Ő mit keres itt? - Kérdezte az egyik doki és Bogira mutatott. Bogi ártatlanul nézett rá
-Ő jött velünk,de most jobb lenne ha kimenne. Majd én ellátom a bibikéit - mondta az az orvos,akivel a helyszínen találkozott Bogi. A lány megrántotta a vállát és mégegyszer szemügyre vette a fiút. A doki megbökdöste és kezével hesegető mozdulatot tett. A lány megindult előtte.
-Műtőbe viszik? - Kérdezte Bogi, miután bementek egy kis szobába,ahol leült az íróasztal előtt álló székre.
-Valószínűleg igen-leült az orvos a lánnyal szemben.- Na de, most kérlek mondd el mi történt pontosan. Közbe ha akarod megmutathatod a bibijeidet. - A lánynak nem igazán tetszett a szóhasználat se,meg a stílus se,ahogy mondta 'a bibijeidet' ,de azért megfordította a kezét. Most látta, hogy a csuklóját már körbeölelte a vörös folyadék. A seb,amiből még mindig szivárgott a könyökétők egészen az alkarja negyedéig tartott és egyészen mély volt. Elkerekedett szemmel nézte. Mostmár a fájdalmat is megérezte
-Na, úgy látom több,mint amire számítottam - mondta a doki. Boginak szikrát szórtak szemei. Az orvos elő vette a tűt és a cérnát. Bogi visszahúzta a kezét. -Muszáj -mondta a doki és a lány kezéér nyúlt,de Bogi elhúzta. Az orvos utána kapott, most vissza is húzta és megszorította. -Nyugszik - mondta és először jódot csöppentett bele, aztán érzéstelenítőt szúrt a seb mellé, majd felmutatta a tűt. Gonosz mosolyra húzta a száját, majd a lány keze felé közelített vele. Elfordította a tekintetét a lány. Megérezte a szúrást,de nem csinált semmit,csak összeszorította a fogait -Na és hogy történt? - Kezdett el csevegő hangnemben beszélni. Az egész olyan abszurd volt,hogy ő ott varrja a lány kezét, közben az időjárásról beszélgetnek, de azért válaszolt
-Úgy volt, Száááh- szisszent fel a lány 'nem kellett volna kinyitnom a szám'-gondolta, a doki kuncogott rajta,de nem figlalkozott  vele. Vett egy nagy levegőt. Elmondta mitörtént - ...és én alá raktam a sálam,de... Ennek ellenére, miattam történt - mondta ki hangosan. Egész máshogy hangzott így - miattam történt... - Mondta ki mégegyszer. Az orvos befejezte a varrást.
-Hogy is hívják? - Kérdezte. Most a szemébe néztett Bogi. Barna szemű, barna hajú pasi volt. Tekintete tiszta volt, nem úgy mint gondolta.
-Nem kérdezte még a nevem - mondta az "is" -re gondolva. Ő csak megrántotta a vállát. - De egyébként Boginak. Magát? - Kérdezte
-Tegeződjünk, és Raynek. - Mutatkozott be. -Szóval. Én nem gondolom,hogy te tehetsz róla, tudta mit csinál. - Mondta. Jól estek a szavai a lánynak, de azért mégse tudta kiverni a fejéből,azt hogy miatta lett ez. -Nézzünk rá a betegre -mondta szórakozottan és felállt. -Mégegyszer így mondod, esküszöm...-a lány szavába vágott a doki
-Na na? -Kérdezte és féloldalas mosolyra húzta a száját. Nem válaszolt Bogi. Elindultak a szoba felé. Mikor beléptek, üres volt. -A francba, nélkülem kezték el a bulit - mondta és elindult a folyosón végig. Bogi követte. Megálltak a műtő előtt és a doki megfordult -Ide ne gyere be - mondta. Tekintetében volt valami,ami arra késztette Bogit,hogy engedelmeskedjen. Ray bement. Az ajtón volt egy kis ablak hosszában. Be lehetett látni. Bogi benézett rajta. Ross ott feküdt mozdulatlanul, kiszolgáltatottan egy műtőasztalon és orvosok várják,hogy gyakorolhassanak rajta. Mindez miatta. Bogira nagy nyomás nehezedett. 'Milyen hősies volt. Megmentett,pedig azt se tudta ki vagyok' -gondolta és érezte,ahogy az arcán végiggördül egy könnycsepp. Undorodva letörölte. Utált sírni,mégis,most helyén valónak érezte,hisz minden oka megvolt.
Elfordult, és leült egy székre. Eldöntötte,hogy megvárja,míg kiérnek és majd ha jobban lesz a fiú bocsánatot kér felelőtlen viseljedéséért és megköszöni,hogy megmentette. Lepörgette magában megint a balesetet 'a francba, otthagytam a szatyrot'-gondolta, mert kezdett megéhezni. Felállt és keresett egy autómatát. Vett magának egy Twixet,majd visszaült a székbe. Azon gondolkozott,hogy mondja majd el a fiúnak, amit érzett. Közben a műtőben épp életet próbáltak menteni. Ray felhúzta a kesztyűjét és belépett társaihoz,akik már nagyban dolgoztak. A kar már vissza volt varrva. 'szemetek'-gondolta. Épp,mikor azt hitte, megoldják és elfordult, a monitor elkezdett gyorsan sípolni. Megfordult. Az egyik orvos elkiáltotta magát
-Töltés 360-ra.-egy másik ott állt mellette és egy gépet szorított a fiú mellkasához. Defibrillátort. A fiú megrászkódott,mikor hozzáért.
-Gyerünk, gyerünk, elveszítjük!- kiáltotta el magát megint és átvette a gépet.
-El ne veszítsétek,mert a kiscsaj még magát okolná érte!- mondta Ray és ő is belépett a körbe. A monitor még mindig sípolt. Még kétszer meglökték a fiút, és ismét visszaállt a szívhang. -Hú, ez meleg volt-mondta Ray. A monitor egyenletesen verte a szívhangot. Egy darabig.... Majd elkezdtett lassulni, és egy csíkká fonódott össze -Ne, ne, neee!- üvöltötték többen is
-Töltés 360-ra! - Kiáltotta kétségbeesetten valaki, de Ray megfogta a kezét
-Ne, semmi értelme már - mondta nyugodtan.
- A halál időpontja 11:46 - mondta egy orvos. 'Jaj, te kölyök...'-gondolta magában Ray. Bogira gondolt,aki kinn ült egy széken és azon gondolkozott még mindig,mit fog mondani Rossnak.

2. Rész

"Ne a halálod miatt aggodalmaskodj, aggasszon az életed! Az életeddel törődj, addig, ameddig tart!"

Boginak rezgett a telefonja a zsebében. Kivette és megnézte a kijelzőt. "Janka"-olvasta le. Felvette.
-Bogi.Bogi!! Mivan már? - kérdezte kétségbeesetten
-Szia neked is. Jól vagyok. Most varrták össze a kezem - ilyesztegette barátnőjét,ami sikeres volt, ugyanis hallani lehetett ahogy a lány a vonal túlsó végén ledöbben, azután vár pár másodpercet és elkezd őőő-zni
-Ööö.... Melyik kórházban vagy? - kérdezte. Bogit meglepte. Azt hitte el fog kezdeni aggodalmaskodni Janka és ilyeneket fog kérdezni, hogy 'De mitörtént?' 'Fölhívjam a szüleidet?' 'Jól vagy?' és hasonlók... Egy kicsit elszontyolódott emiatt, de megmondta a kórház nevét. Janka azt mondta nem sokára ott lesz. Lerakták. Bogi elmosolyodott. 'Ross Lynch mentette meg.' Ha Janka megtudja ujjongani fog. "Jah, és ha azt is megtudja, hogy miattad törte össze magát..."-gondolta. Elkomorodott. Benézett a műtószoba keskeny ablakán. Ross mellkasát nyomkodta egy orvos. Ray pedig csak állt ott, mint akinek földbe gyökeredzett a lába.
Lelassult az idő megint. A doki nyomkodta Ross mellkasát. Bogiban tudatosult. 'Meg is halhat. Most is újraélesztik' Egyforma tempóban elkezdett pislogni a nyomásokkal. Elnehezedett a szemhéja. Próbált ébren maradni, de az álom erősebb volt nála. Lezuhant a sötétségbe és lehunyta a szemét.
Álmában zuhant és közben ilyen szavakat látott maga körül: 'Tlahgem' Nem ismerte ezt a szót. Kétségbe esett, mikor már régóta esett. Próbált megkapaszkodni a lelógó indákban, de mind kicsúszott a keze közül. Egyik lábát nem tudta mozgatni. Mintha valaki hozzákötött volna egy ólomgolyót. Végül földet ért. Nagy koppanást hallot. A fejére esett. Nagyon fájt neki. Elsötétült a kép.
Újra kitisztult. Még mindig hasogatott a feje. Kezét rátette a kérdéses pontra. Körbenézett. A székben ült a kórházban, ahol elaludt. 'Most álmodom?'-kérdezte magától. Az egész kórház üres volt. Tisztító szag lengte körbe. Odament a műtő ajtajához. Nem volt bent senki 'Meg kell védenem Rosst!'-gondolta
-Nem kell - mondta egy hang a háta mögött. Bogi megpördült a tengelye körül. Előtte egy szőke kócos hajú, barna szemű mosolygós fiú állt. Nem volt rajta egy karcolás sem. Bogi kérdőn nézett rá.
-M... Megmentettél - mondta és összeszorult a mellkasa. Itt állt előtte megmentője, akit épp akkor élesztettek újra, mikor ő elaludt. Elkomorult és megcsípte magát. Nem ébredt fel. Elkezdte csipkedni magát, és mivel egyszer sem sikerült idegesen újra és újra próbálkozott csukott szemmel. Egyszercsak egy meleg kezet érzett az ő kezén. Gyengéden megfogta. Bogi kinyitotta a szemét és felnézett a barna szempárba. Gyengédség áradt belőle, nem harag, vagy gyűlölet. Keze bizseregni kezdett. Bogi csuklója körül még mindig véraláfutás volt, ahol a fiú megszorította. Most Ross lenézett a lány csuklójára és megérintette a helyét.
-Nem végeztem jó munkát - mondta. Bogi legszívesebben beleordított volna az arcába. 'Dehát, én élek és virulok, TE vagy az, aki halál közeli állapotba kerültél miattam!!' Ross mintha meghallotta volna. Ránézett a lányra és mosolyra húzta a száját.
-Tudod miért mentettelek meg? - kérdezte
-Nem miért? - 'Mert egy igazi lovag vagy?'. Ross megint elmosolyodott
-Egyszer ugyanezt átéltem. Egy ember állt előttem és... nem csináltam semmit. Elütötte egy autó. Kisodródott a test az árokba és senkit sem érdekelt. Még engem sem. Ő is meghalt. Végül, mivel Rydellel voltam, ő hívta a mentőket, de mire odaértek,mi leléptünk, mert nem akartunk újságba kerülni, főleg azért ne, mert azt írták volna, hogy mi a hősök, ugyan nem mentettük meg, de mi hívtuk ki a mentőket, tehát ez felér egy hőstettel, de én nem akartam ezt, hisz ez hazugság. Napokig bűntudatom volt miatta. Aztán elfelejtettem, de megláttalak, ahogy a busz közelít feléd és újra lejátszódott a fejemben ez a jelenet. És te olyan törékenynek tűntél.... Adósságot törlesztettem. - fejezte be. Bogi elgondolkodott.
-Azt mondtad 'Ő is meghalt'...
Ross elindult a lift felé és megnyomta a lefelé gombot.
-Mi? Ne! NE! Szerinted én tudok majd élni ezzel együtt, hogy miattam haltál meg?! -Bogi teljesen kiakadt. Szemét könny áztatta. Ross visszafordult
-Nem miattad haltam meg. Ugyanaz történhetett volna,mint azzal az emberrel, akinek még a nevét se tudtam...-elgondolkodott -A jó megfogalmazás ez: Érted haltam meg- fejezte be. A liftajtók szétnyíltak. Bogi eltátotta a száját. 'Hogy mi...?'
-Ráadásul nem hiába - kacsintott és belépett a fülkébe - Remélem sokára, de azért találkozunk Lagler Boglárka. Ne pazarold el az életed! - a lift ajtók becsukódtak és lement a lift. Bogi szipogott. És összerogyott a kórház kőpadlóján. A hideg kőtől libabőrös lett. Kezét szeme elé tette. 'Honnan tudta a nevem?'-gondolta magában. Újra lejátszotta a lámpás jelenetet. 'A szatyrom! Névreszóló volt'. A könnyek miatt elhomályosult minden. Aztán sötétedni kezdett, majd megint zuhanást érzett és megint belehasított a szemébe a fájdalom.
Magához tért a kórház padlóján. Leeshetett a székből mikor álmodott, ezért fájt a feje. Felkelt. Keze remegett az előbb lejátszódó jelenettől. Könnyeivel küszködött, nehogy elsírja magát. 'Még egy köszönömöt se tudtam kinyögni!'
-Mit csináltál a földön te lány? - jött egy hang mellőle. Ray volt az
-Leestem - mondta. Most nem volt kezde Rayhez.
-Bogi mondanom kell valamit... - tette zsebre a kezét
-Meghalt.... - mondta a lány elfúló hangon. Belenézett Ray cirmos szemébe. Ray némán bólintott.
-Tudod... Csak családtagoknak szabad megmutatni a holttestet, de veled kivételt teszek! Gyere! - mondta és elkísért végig a folyosón. A liftnél megállt és megnyomta a lefelé gombot. Mikor a lift megállt, beszálltak mindketten. Bogi fejében megjelent a liftbe beszálló Ross...
Megérkeztek az alagsorba. Végigmentek a folyosón és Ray beengedte a lányt egy szobába, ahol a fiú egy ágyon feküdt. Arca szabadon volt hagyva. Egy karcolás volt rajta a homlokától az álláig. Körülötte a szobában vas ajtók voltak. Ott tartották hidegen a hullákat. Rossnak falfehér volt az arca, szemhéja lehunyva. Bogi odalépett hozzá. 'Mit mondjon?' Végifutatta ujját sebhelyén gyengéden. Csak ennyit mondott:
-Köszönöm - majd kilépett a szobából és bevágta magát a liftbe. Egy könycsepp végigördült az arcán. Egyedül volt a liftben.  Ray valószínűleg nem örült neki,hogy faképnél hagyta, de most ez nem érdekelte. Letörölte a könnycseppet és szembe nézett a tükörképével. Elmosódott a sminke, és ruhája véres volt. Haja szénakazal formájú volt. Mikor kinyílt a lift, két ápóló lépett be, mindketten végigmérték a lányt. Ő kilépett. Épp akkor tárcsázta barátnője. Felvette
-Bogi. Ha tudsz járni, gyere ki! -mondta
-Tudok-lerakta. Bogi leült egy székre. 5 percet várt,mire a lift újra szétnyílt. Ray lépett ki belőle. Felvonta az egyik szemöldökét. Bogi odalépett hozzá. Egy kártyád adott oda az orvosnak.
-Ez mi?-kérdezte
-A telefonszámom-mondta Bogi és most először rámosolyodott. Ray viszonozta a mosolyát. Bogi megfordult és kiment a kórház ajtaján.

50 év múlva

Itt fekszem négy fal között az ágyamban. Gyermekeim, férjem és unokáim gyászolnak. Nekem is fáj, de el kellett válnunk. Nem éltem hiába Ross. Éltem a gyermekeimnek, akiket mindennél jobban szerettem. Nem pazaroltam el az életem Ross. Jó munkám volt, férjem és nagy családom. Boldog voltam. Most is az vagyok. Boldogan nyomom meg a lefelé vivő lift gombot. Újra belenézek. 50 éve néztem bele először és utoljára. Most ősz hajam leng mellettem. Ráncos arcomon mosoly van. Nem éltem hiába! A liftajtók összezáródnak és arra gondolok,hogy régi ismerősként fogjuk köszönteni egymást Rossal.