Better together - 8. rész

Sziasztok! Lukimalac megkért, hogy a rész előtt adjak át egy üzenetet a barátnőjének, akitől szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen későn adom át, mert már 10 napja megkaptam az e-mailt, de csak most tudtam elolvasni (Remélem tudja a címzett, hogy neki szól)
Az üzenet: "Kicsit megkésve, de a csoki mellé kaptál egy másik ajándékot... páwapótlék forever... vagy fredericopótlék..... Nagyon szeretlek <3"

8. Hát erre nem számítottam.....

 

(Ross szemszöge)

- Úr Isten Ross! Oltári nagy hírem van!!! - hallottam meg manadgerem hangját a vonal túlsó végéből. Úgy kiabált a telefonba, hogy azt hittem, menten kiszakad a dobhártyám, ezért kicsit eltartottam a fülemtől.

- Mesélj Cally mi történt? - kérdeztem, s az ablakhoz sétáltam. Ahogy hallottam a hangját, szinte láttam magam előtt, ahogy ül a kanapén, egyik karjával a 2 éves Harry-t tartja, a vállával a füléhez szorítja a telefont, a másik kezével pedig az ölében lévő laptopot nyomkodja, közben pedig kedvesen mosolyog. Hát igen... bár csak 26 évesm ő az én "pót-polip-mamám". Ahhoz képest, hogy milyen fiatal, elképesztő, hogy milyen jól végzi a munkáját. Olyannyira jól, hogy a banda is leszerződtette. Mosolyra húzódott a szám, ahogy ezeket végiggondoltam.

- Ehhez kapaszkodj meg! - figyelmeztetett, mire szélesen mosolyogva a konyhaasztal szélét, s beleszóltam, hogy folytassa - Szerepelni fogsz egy filmben! - mondta, s hallottam a hangján, ahogy diadalittasan vigyorog.

- Mi....? - kérdeztem a meglepettségtől lesokkoltan. Lehuppantam egy székre, s egy pillanatig leragadtam itt, hogy Callynek megint igaza volt, ehhez meg kellett kapaszkodni - Milyen filmben?

- Egy Disney film. A címe Teen Beach Movie - hmmm....érdekesen hangzik a címe - Elolvastam a forgatókönyvet, és nekem nagyon bejön. Neked való. A te szereped egy laza srác, aki imád bulizni, és ez egy zenés film, úgyhogy kiélheted benne zenei hajlamaidat is - amíg beszélt, szinte láttam magam előtt anyáék arcát, amint ezeket közlöm velük.

- Biztos, hogy megkaptam a szerepet? - kérdeztem azért.

- Igen. A rendező ma megy hozzád fél hétre. Én hatra megyek, és mindent átbeszélünk.

- Ma?! Cally, azért legalább egy kicsit hamarabb is szólhattál volna! - szóltam kétségbeesetten.

- Oké, lehet, a lényeg, hogy most szóltam és hogy jó benyomást tegyünk a rendezőre - ügyesen kihúzta magát ez alól, az biztos! - Próbáld meg a szüleidet is összeszedni, mire jönnék!

- Rendben, oké, meglesz! - mondtam.

- Akkor nemsokára találkozunk, szia! - mondta, majd megszakította a vonalat.

- Oké, szia! - mormogtam az üres vonalba, s belegondoltam, honnan van neki mindig ennyi energiája.

     Na jó! Szóval, hatig még van háromnegyed órám. Akkor gyerünk! Először is lezuhanyozni, mert bűzlök! az emeletre tartva hirtelen szembe jutott valami.

- Srácok, itt vagytok? - a testvéreim létezéséről is elfeledkeztem, ezért bekopogtam Riker szobájába, majd benyitottam. Mind itt voltak - Srácok, nem fogjátok elhinni, mi történt! - léptem beljebb.

- Ha nem mondod, soha nem is fogjuk - szólt Riker, felpillantva a laptopból, mire Ryland is levette a fejéről a fejhallgatót.

- Szerepet kaptam egy filmben! - jelentettem ki boldogan, mire Rocky felkapta a fejét, az életfontosságú telefonját pedig az ágyra dobta, majd rám szentelte a figyelmét. Rydelnek - aki éppen a karkötőit válogatta szín szerint - amint eljutott a tudatáig, mit mondtam, kiesett a kezéből egy rózsaszín karkötő, s ő is rám nézett. Ryland egyszerűen bámult maga elé.

- Hogy mi...? Grat tesó! Hogyan... Milyen szerepet? - kérdezte Riker, s a többiek is -kivéve Ryland, aki továbbra is meredten bámult maga elé- a válaszomra vártak.

- Cally az előbb hívott. A Disney valami új zenés filmet forgat, és én is szerepelek benne. Cally szerint a szerep nekem való - újságoltam feldobottan.

- Ross ez szuper hír! Mi a címe? - kérdezte Rydel, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Jahh...tényleg...ömmm... Teen...igen! Teen Beach Movie! - jutott eszembe a filmcím.

- Érdekes címe van nem? - kérdezte Rocky... na látszik, hogy testvérek vagyunk - Miről szól? Ki rendezi?

- Még egyiket se tudom. Cally hatra jön ide, addigra rendbe szedem magam, mert fél hétre meg a rendező jön.

- Oké! Nagyon büszkék vagyunk rád öcskös! - veregette meg Rocky a hátam. Csak mosolyogtam, hiszen végre igazán beindulhat a karrierem, ez a film pedig szerintem nagyot dobna rajta. Ryland hirtelen felállt, majd gyors léptekkel kivonult a szobából.

- Ryland! - kiáltottunk utána, de nem jött válasz, ezért Rydel felállt, és utánaszaladt. Mi csak értetlenül néztünk egymásra. Nekem valami motoszkált a fejemben, de ha az a baja, amit gondolok, az baj! Ettől mindig is féltünk. Úgy éreztem, nekem kell beszélnem vele, mert ezen sok múlik. Elindultam úgy öt perc múlva Ryland szobája felé, s félúton összefutottam Rydellel. Kérdőn néztem rá, mire ő félve bólintott, és továbbment. Ezek szerint az a baja, amitől félek. Ezt meg kell beszélnem vele, mert nem csak a banda, de a család is tönkre mehet amiatt a dolog miatt.

 

 

(Ryland szemszöge)

 

     Tudom, hogy gyerekesen viselkedtem, hiszen ezt egyszer már megbeszéltük Rikerékkel. És akkor azt mondtam, hogy nem lesz gond. Anno még könnyű volt mondani, hogy ne aggódjanak, minden faszán fog menni.

     Lépteket hallottam az ajtó felől. Most nem nagyon volt kedvem  beszélni senkivel, szégyelltem magam a kirohanásom miatt, ezt elmondtam Rydelnek is. Nem tettem jogosan, hiszen én választottam ezt, én akartam, hogy így legyen. Lehetett volna másképpen is, de én ezt szerettem volna. Most is ezt szeretném, de néha nagyon nehéz.

- Ryland bejöhetek...? - hallottam meg Ross óvatos hangját az ajtó túloldaláról.

- Persze, gyere - szóltam ki, mire benyitott, belépett, s becsukta maga mögött az ajtót. Odasétált az ágyhoz, majd leült rá, én meg csak néztem. Tudtam, hogy nem lenne szabad haragudnom rá, hiszen ő nem tehet róla, neki összejött és kész, mégis ez tűnt a könnyebnek. Szégyelltem is magam érte.

- Figyu Ryland....nem tudom, hogy kezdjek bele, vagy hogy mit is mondjak.... sajnálom - látszott rajta, hogy küszködik. Nem bírtam tovább nézni.

- Ross! Nem kell semmit mondanod, mert nem tettél semmi rosszat! Bocsánatot meg nem neked kéne kérned! Nem bűn, ha híres vagy. Én akartam ezt, nem akartam híres lenni, örülök, és örülni is fogok a sikereiteknek. De néha tudod eszembe jut, hogy mi lett volna, ha én is beszállok a bandába, vagy én kapom meg a szerepet a sorozatban. És fura, de örülök, hogy nem így történt, mert elképesztően jó érzés látni, ahogy élvezitek amit csináltok, és ráadásul szuperül csináljátok, aminek a teljesítménynek a felét is csak bőgve tudnám elérni! Ez a film..... nagyon örülök, hogy szerepet kaptál benne, hiszen befuthatsz, teljesülhet az, amit el akartál érni. Csak abban a pillanatban éppen úgy éreztem, hogy én nem számítok. Neked minden összejött, és azt hittem, hogy én soha nem lehetek olyan sikeres, mint te. Aztán rájöttem, hogy nem is akarok. Egyéniség akarok lenni, és nem vágyom a hírnévre. A ti dolgotok, hogy híresek legyetek, az enyém az, hogy büszkék legyek rátok. És hidd el, tényleg elmondhatatlanul örülök, hogy szerepet kaptál, csak a harag könnyebnek tűnt - amíg beszéltem, hol elmosolyodott, hol komoly fejet vágott, hol pedig csak a jellegzetes bamba képével meredt előre.

- Akkor nem haragszol rám...? -kérdezte óvatosan a szemembe nézve.

- Nem, dehogy! Plusz, nem bírnám elviselni, ha valamelyikőtökkel is rosszba lennék, úgyhogy muszály nem haragudnom - vigyorogtam, mire közelebb jött hozzám az ágyon, majd jó szorosan megölelt.

- Szeretlek tesó! - mondta, s kihallatszott a hangjából, hogy mosolyog - De ha ezt most, amit éppen csinálok, elmered mondani akárkinek is....

- Már késő! Csíííz! - vigyorgott Rydel az ajtóból, majd gyorsan elkattintotta a telefonját, amit a kezében tartott, ezzel készítve egy képet rólunk, megörökítve a pillanatot, ahogy nem éppen férfiakhoz méltóan ölelkezünk. Ross egyből el is ugrott, majd Delly után rohant.

- Rydel Lynch! Azt a képet most azonnal töröld ki! - kiabált, miközben Rydelt kergette a házban körbe-körbe. Mosolyogva sétáltam ki a szobámból vissza a Rikerébe. Amint beléptem, Riker felnézett a laptopból, s mikor látta, hogy mosolygok, aggodalmas tekintete megkönnyebbültre váltott át.

- Ryland! Remélem tudod, hogy szeretünk téged, és velünk mindent megbeszélhetsz, legyen szó bármiről - mondta kedvesen mosolyogva, s mikor szintén mosolyogva bólintottam, elvigyorodott - Naaa, gyere öleld meg Rikert! - kérte vigyorogva, majd odajött hozzám, s megszorongatott, de úgy, hogy a vállam beleropogott. Úgy látszik, ez egy ölelkezős nap. Sose tudnék akármelyikőjükre is haragudni, elmondhatatlanul szeretem mind a négy idiótát, Reatliff pedig az ötödik testvérem. Barom voltam, amiért csak 1 másodpercig is haragudtam Rossra. Elképesztően örülök a sikerének, hiszen teljesült a vágya, egy nagyszabású filmben szerepelhet, befuthat. Büszke vagyok rá, és örülök, hogy én vagyok az öccse.

 

 

(Ross szemszöge)

 

     Miután beletörődtem, hogy a kép megmarad, megkönnyebbülve rohantam a zuhanyzóba. Örülök, hogy Rylanddel mindent megbeszéltünk, most már készülhetek. A zuhany alatt állva eszembe jutott a mai nap. Laurával kapcsolatban..... ki kell hevernem, elengednem és továbblépnem.. csak mondani -vagyis gondolni- könnyű... De nem éri meg kockáztatni a barátságunkat, jól tettem, amit tettem....vagy nem..? Nehéz volt, az biztos. Talán megpróbálhattuk volna, de... már úgy is mindegy. Viszont fúrja az oldalam, vajon ő hogy érez irántam...? Talán majd egyszer megtudom. Kiléptem a zuhany alól, megtörülköztem, tiszta boxerba bújtam, fogat mostam, belenéztem a tükörbe, majd a vizes hajamba túrtam. Kiléptem a szobámba, s dilemmába kerültem. Mit vegyek fel? Pfúj....ez nagyon buzisan hangzott -na, mondom én a pink alsóban, nevettem magamban-, inkább másként fogalmazok. Jön hozzám egy rendező, és nem tudom, hogy illedelmes, karót nyelt ürge lesz, akihez pingvinnek kell öltözni, vagy egy laza pasas, aki nem haragszik, ha egy mackónadrágba és szakadt pólóba állítok hozzá. Maradt hát a vészriasztó.....

- Rydel! - ordibáltam, mint egy félhülye, s úgy, ahogy voltam, boxerben, a keresésére indultam a házban. Ott találtam rá, ahol a legtöbb idejét tölti: a gardróbjában.

- Tessék? - szólt ki a ruhák közül.

- Kell a segítséged! - mondtam, mire megállt a pakolásban, komolyan rám nézett, és az izgatottság fénye csillogott a szemében.

- El sem hiszed, mióta vártam már erre! - tört ki tapsikolva, majd a nyakamba ugrott, s puszilgatni kezdett. Nem hiába örül ennyire, sosem engedem, hogy ő öltöztessen, vagy csak nagyon ritkán - Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - hajtogatta.

- Jó jó szívesen, de még van.. - ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára, és azt hittem, ott esek össze - Basszus! 20 percem! Siethetnénk?

- Csak kövess! - húzott magával a szekrényem felé - Na akkor.... Egy rendező jön hozzád, aki egy komoly beszélgetést vár el tőled,. Ugyan akkor, a te szereped, ha Cally azt mondta neked való, egy laza stílusú srácot követel meg, én mindeneken túl fontos a jó benyomás, szóval valami ilyesmi kellene....- nem tudom, hogy csak magában beszélt, vagy hozzám intézte szavait, de míg beszélt, megállás nélkül turkált a pólók és nadrágok között, majd öt őrjítően hosszú perc után a kezembe nyomta a párosítást - Tessék! Nem túl laza, nem túl karót nyelt - vigyorgott elégedetten.

     Megnéztem a kezembe adott ruhadarabokat, s baromira tetszett. Az egyik fekete farmerom, s egy még azelőtt soha nem látott lila ing. Rydel ismeri az ízlésemet, rohadt jó ízlése van, ezt összeadva meg van a ruhám. Bakker... most ébredtem rá, hogy majdnem annyit töltök a ruháimmal, mint Rydel.... na, ezt se kéne reklámozni...

- Köszi! - adtam gyorsan puszit az arcára, majd belebújtam a tuhámba. Belenéztem a tükörbe, beletúrtam az így is kócos hajamba, majd ahogy néztem az összképet, így kócos hajjal elég hülyén néztem ki, ezért sóhajtva fogtam a fésűt, majd végighúztam néhányszor a hajamon, ami időközben megszáradt, így a fésülködés a szokásosnál is utálatosabban telt. Miután a fésű fogai megteltek hajjal, levágtattam a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Két darab rágó, egy kis parfüm, kész is vagyok. Hm....hamarabb kész lettem, mint gondoltam. Akkor gitárra fel!

     Felültem a konyhapultra, kezembe vettem a gitárt, és az órára néztem. 6 óráig még van 10 percem. Játszani kezdtem, s a gondolataim akaratlanul is elkalandoztak.

     Mi lett volna, ha ma kitálalok Laurának, de nem maradok csak a barátja. Akkor most együtt izgulnánk, hogy jó benyomást tegyek a rendezőre. Akkor most nem a gitár lenne a figyelmem középpontjában, hanem Laura.... Akkor most valószínűleg nem gitározással töltenénk az időt, hanem egymásra koncentrálnánk.... Na jó! Ezt talán nem most kéne!

     A gondolataim olyan szinten elkalandoztak, hogy amikor a csengő éles hangja a konyha csendjébe hasított, a gitár kiesett a kezemből, és nagyon örülök, hogy jó reflex-szel vagyok megáldva, így Lunát az utolsó pillanatban kaptam el.

- Jól van, nincs semmi baj - gügyögtem, majd mikor rájöttem, hogy mit csinálok, gyorsan letettem a gitárt. Úristen! Tárgyakkal kezdek beszélgetni - na, ez sem jó jel! Jobbnak láttam ajtót nyitni, mielőtt a gitár elkezdene visszafeleselni.

- Szia Cally! - köszöntem neki, miután beengedtem.

- Szia! Aszta, de jól nézel ki! - nézett végig rajtam.

- Ezt most úgy mondod, mintha nem néznék ki mindig jól - vigyorogtam - Egyébként Rydel érdeme, de te sem panaszkodhatsz - mutattam rá. Egy V nyakú lila blúz volt rajta -ezek szerint egymáshoz öltöztünk, amin mosolyogtam egyet-, amin egy fekete öv díszelgett. Fehér csőnadrágba bújtatott lába magassarkú, szintén lila szandálban végződött, ami megmutatta tökéletesen pedikűrözött lábujjait. Vállig érő mogyoróbarna haja most a szokásos kiengedett helyett fél vállán futott le egyszerűen befonva.

- Ugyan! De menjünk be, és elmondok mindent! Egyébként hogy bírod? Izgulsz? - kérdezte, miközben lila bőrkabátját a fogasra akasztotta.

- Rendben, gyere beljebb.. Hát... Tárgyakkal kezdek beszélgetni.. szerinted? - néztem rá szerencsétlenül, miközben a nappaliba mentünk, ahova időközben a többiek is odagyűltek. Rydel természetesen Cally nyakába ugrott, és Harryről kérdezősködött. Ezzel mindig remekül lekötik magukat. Harry először sétált, Harry magától ült fel, Harry kiverte a hisztit az ebédnél, Harry tüsszentett egyet pelenkázás közben, aminek nem lett jó vége.... Órákon át is képesek lennének erről beszélgetni. Mivel fiú vagyok, nem hiszem, hogy valaha is megértem... Talán majd a barátnőm elmagyarázza.... A téma említésére a szám sarka lefelé görbült. Ezt most megpróbálom kerülni. Épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor Cally felállt, arrébb sétált, majd a táskájában kezdett kotorászni. Miután megtalálta, amit keresett, a füléhez emelte - tehát a telefonját kereste. Csak néztem, várva valamire,  amikor beleszólt.

- Szia Stormie, Cally vagyok! Haza tudnátok most jönni? - kérdezte, majd szúrós pillantást vetett rám, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna. Basszus! Elfelejtettem felhívni anyáékat, pedig nem ártana, ha itt lennének, amikor aláírok egy szerződést. Bocsánatkérően néztem Callyre, majd eltátogtam egy "bocsit" azzal a bizonyos kutyapofival, amit a filmekben szoktak alkalmazni, mire megenyhült, és intett a fejével, hogy semmi nem történt - Nem, nincsen semmi baj, csak Ross szerepet kapott egy filmben, és a rendező fél hét körül már itt lesz - az órára néztem, s megállapítottam, hogy még van 20 percem. Ennek most akkor örüljek vagy nem? Ha anyuék csak a szokásos 'kaját-veszünk-hogy-hogy-megetessük-az-öt-éhező-gyerekünket' bevásárlói körútra mentek, akkor egy jó 10 perc, és itt vannak - Nem, az jó lesz! Rendben, várunk titeket. Stormie nyugodj meg, mindent elmondok, amint ideértetek. Oké, szia - azzal kinyomta a telefont.

- Bocsi - néztem rá kutya szemekkel.

- Nem baj, de gyertek. Na szóval. Ezt a filmet Jeffrey Hornaday rendezi. Utánanéztem, még nem olyan ismert a szakmában. Téged úgy talált meg, hogy a lánya tévézett, és éppen az Austin és Ally ment. Na igen.... azt mondta, a lánya elég nagy rajongód, szóval ordított a Double Take. Nagyon megtetszett neki, rád keresett, és téged választott. Röviden ennyi.

- Értem - nem tudom, hogy ilyenkor mit szokás mondani.

- Na akkor. Mivel gondolom, nem akarod lehúzni a sorozatot a wc-n, és sok is lenne egyszerre, arra gondoltam, hogy ha megkapod a szerepet, akkor a sorozatot egy kicsit hagynád. Csakis addig, amíg a film el nem készül.

- Oké....gondolom ez ész szerűen hangzik - mondtam, és a többiek is bólogatni kezdtek.

- Rendben. Most  : Jeffrey valószínűleg kérdezgetni fog az előéletedről. Te szépen elmondod, hogy szerepeltél a Queen of Hammer-ben és abban a másikban, aminek mindig elfelejtem a nevét.....

- Moises Rules.... - mondtam. És jelentek meg a fejemben a régebbnél régebbi emlékek.

- Igen az! - csettintett egyet - Aztán. 5 éves korod óta táncolsz, több tánccsoporttal együtt is táncoltál, többek között a Rage Boyz Crew-ban. Elmondhatod azt is, hogy feltűntél a Grapple-ben is, valamint a Day as Holly's Kids-ben. Több videokliphez kértek háttértáncosnak, mint például a Kidz Bop dalaihoz, vagy Cymphonique klipjében.
El ne felejtsd megemlíteni az R5-ot! Kell egy kis reklám is... Aztán beszélj az Austin és Ally-ről.... - nem fejezte be a mondatot, mert az ajtó nyitódása félbeszakította.

- Ross! Csillagom! Hol vagy? - rohant be a szobába, majd amikor meglátott odarohant hozzám, és jó szorosan megölelt - Jaj kicsim! Olyan büszkék vagyunk rád! - a levegő vétele egyre nehezebb feladatnak bizonyult, de nem akartam megbántani anyut azzal, hogy lefejtem magamról a kezeit.

- Köszi - mosolyogtam.

- Szuper! Akkor mindenki itt van? Ross akkor szerintem nagyjából tudod a dolgod, szóval menjetek fel és készüljetek, én pedig elmondom az alapokat anyukádéknak is.

- Oké....srácok jöttök? -  kérdeztem, mire mindenki egy emberként állt fel, és mentünk fel a szobámba. Amint Rydel a szobámba lépett, mint aki sokkot kapott, magára nézett, aztán ránk, s tekintete még inkább kétségbeesett lett.

- Rydel..jól vagy? - kérdezte aggódva Riker, mire Rydel úgy nézett ránk, hogy azt hittem, ott helyben elsírja magát, miközben úgy csapkodott maga körül halkan nyüszítve, mint egy idegbeteg fóka.

- Egy rendező jön hozzánk cseszd meg! Nem vagyok jól! Nézzetek rám! Hogy nézek ki?! Rólatok nem is beszélve..! Basszus!! - fakadt ki kétségbeesetten, majd kifelé vette az irányt, mi pedig tapasztaltan és élni akaró szándékkal bölcsen a falhoz vagy a szekrényhez simultunk, kitérve Rydel útvonalából. 3 perc kellet csak, és Delly visszarohant, majd Ryland-hez, Rocky-hoz és Riker-hez hozzávágott egy-egy ruhacsomót - Vegyétek fel, és dezodort nem elfelejteni! Riker és Rocky utána sprint fésülködni, Ross fürdőjében pedig mindhárman találtok parfümöt - mondta, miközben megláthatott valamit az arcomon, mert sóhajtva odajött hozzám, benyálazta az ujját, és az arcomra kente.. Vagyis kente volna, ha nem kapom el a kezét.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben még mindig próbálkozott.

- Fogkrémes az arcod - mondta, miközben még mindig próbálkozott. Addig szerencsétlenkedett, míg megsajnáltam, s fintorogva összeszorítottam a szemem, leengedtem a kezeimet, ő pedig a nyálas ujjával néhány másodpercig dörzsölgette az arcomat, s végre abbahagyta. Én, a kemény csávó pedig egyből letöröltem a rajtamaradt nedvességet az arcomról.

- Maradsz Ryland! - szólt az éppen kiosonni próbáló öcsénkhez, elé lépett, beletúrt Ryland hajába, egy kicsit igazított a haján és a ruháján, majd elmosolyodott - Oké, mehetsz! - mondta, majd kiszaladt a szobából gondolom a fürdőjébe, majd 5 perc múlva visszajött teljesen elkészülten és kisminkelten. Sose jövök rá, hogy csinálja....

- Felhívtam Reatliffet, mondtam, hogy majd írok neki, ha elment az ürge, és akkor ma itt alszik - jött be Riker átöltözve, majd erről eszembe jutott valami, miközben Riker-t követve Rocky is elnyúlt az ágyon.

- Jut eszembe Rocky, köszi a reggeli ébresztést.. marha pontos voltál - mondtam gunyorosan, mire Rocky a homlokára csapott.

- Basszus..tényleg.. Ne haragudj Ross, ezt most elfelejtettem mint a szart.....bocsi... - vetett rám egy szégyenkező pillantást - Azért beértetek?

- Aha.. Max negyedórát késhettünk. Kicsit kellemetlen volt, de túléltük, mint látod - mutattam végig mosolyogva magamon.

     Szokás szerint Riker a beszólásához készülődött, de megszólalt a csengő, s a szobában, de a lenti társalgóban is csend lett, majd csak meredten bámultuk az ajtót, míg végül egy hangos kiáltás törte meg a ránk telepedett csendet.

- Gyerekek gyertek, itt van a rendező! - anya kiáltására felálltunk, majd vártam, hogy a többiek meginduljanak, de ők mind felém bámultak. Kicsit félve,de megindultam, s hallottam, hogy sorban utánam mind a négyen átlépik a küszöböt, majd letrappolnak a lépcsőn. Miközben a lépcsőn mentem, egy ismeretlen férfihangot hallottam.

- Ross! Az úr Jeffrey Hornaday. Mr. Hornaday, ő itt a fiam, Ross - majd megpróbáltam úgy tenni, mint aki nem izgul, felvettem a 'nem-izgulok-hogy-a-karrierem-beindító-filmszerepét' és kezet ráztam az úrral, majd bemutatkoztam.

- Örülök, hogy megismerhetlek, kérlek tegezz nyugodtan, nem vagyok elég idős a magázódáshoz - nevetett, s én megkönnyebbültem, hogy egy laza, életvidám, jópofa a pasas. Utánam sorra mindenki bemutatkozott.

- Akkor Jeffrey, szerintem üljünk le - mondta anya a kanapé felé terelve mindenkit. Közben gyorsan kiszaladt a konyhába, és hozott egy kis rágcsát.

- Oké - mondta, miután mindenki helyet foglalt - Egyből a lényegre térek. Mikor keresgéltem rólad, nagyon megfogtál. Tetszik amit csinálsz. Nagyon jól csinálod, és látszik, hogy szereted is csinálni. Úgy érzem, hogy a szerep neked való lenne. Egy laza srác, aki szeret bulizni, zenélni meg szörfözni - látva az ijedt tekintetemet, gyorsan megnyugtatott. Cally arról nem szólt, hogy tudnom kell szörfözni! - Nyugi, megtanítanak! De még mielőtt elővennénk azokat a hosszú, többoldalas papírokat, mesélj magadról.

     Néhány rövid pillanatig csendben voltam és összeszedtem a gondolataimat, és megpróbáltam nem azon gondolkozni, hogy talán ezen a következő néhány mondatomon múlik, hogy befutok-e vagy sem.

- Huhh... Akkor az elején: egész kisgyerekkorom óta érdekel a zene. Már kiskoromban elkezdtem táncolni, amire mások is felfigyeltek, ezért több videoklipben voltam háttértáncos. Anyáék úgy gondolták, hogy jobban tudnék kibontakozni ezen a téren, ha itthon tanulnék, ezért 5.-től magántanuló lettem. Riker-t komolyabban érdekelte a színészkedés meg az ehhez hasonlók, ezért elhatározta, hogy a szórakoztatóiparban akar karriert. Los Angelesbe költöztünk, ahol én is megtanultam zongorázni és gitározni, valamint dobolni. Énekelni már egyébként is énekelgettem otthon, s mindig tartottunk közös zenéléseket, mert időközben mindenki megtanult valamin játszani. A stúdió, ahova táncolni jártunk, egyik nap bővült egy új taggal, akivel szintén nagyon jóba lettünk. Kiderült róla, hogy eszméletlen dobos, nekünk meg csak egy dobos hiányzott. Így megalakult az R5. Ryland inkább a szolidabb oldalon maradt, és most Cally-vel manadgeli a bandát. Több mellékszerepet kaptam kisebb sorozatokban vagy rövidfilmekben, de 2011-ben komolyabb szerepet kaptam az Austin és Allyben, ami dobott egyet a karrieremen. Nagyjából ennyi - fejeztem be, és reméltem, hogy nem rontottam el semmit. Néhány másodpercig a gondolataiba merülve nézett maga elé, mi pedig tűkön ülve vártuk a reakcióját.

- Értem.... Hát akkor... - itt hatásszünetet tartott, én pedig majdnem felkiáltottam, hogy "Mondjad már csessze meg!" amikor folytatta - Nos Ross! Szeretnél szerepelni a Teen Beach Movie-ban? - az örömtől szólni sem bírtam, csak mosolyogva bólogattam, mint a bólogatós kutya -gondolom elég hülyén nézhettem ki- és kezet ráztam Jeffrey-vel.

- Akkor jövőhéten indulunk és kezdünk és....

- Várjunk...Indulunk? Hova? - vágtam közbe értetlenül.

- Hát Purte Rico-ba..... édesanyádék nem említették?

- Neeem.... - néztem anyáékra.

- Akkor most már tudod, és akkor megkérdezem: Így is vállalod?

- Igen.. - mondtam.

- Szuper! Akkor ma milyen nap is van...? Ja igen... szerda.. Szulejmán..... - mondta magának, csak az volt ezzel a baj, hogy mi is hallottuk....vannak olyan helyzetek, ahol szerencsésebb kussolni... ez egy olyan helyzet volt... - Tehát még a héten megkapom a forgatókönyvet, próbáld meg nagyjából megtanulni. Nem kell, hogy a könyöködből folyjon, a próbák során úgy is berögződik, csak így a párbeszédek lényegét. A dalokat ott, Purte Rico-ban fogjuk majd felvenni. Rendben lesz így? - kérdezte, mire bólintottam - Nagyon jó! Akkor én megyek is, nem akarok zavarni - mondta, de szerintem csak a Szulejmán végére akart odaérni.

- Ugyan! Maradjon még! - kérte anya.

- Nem köszönöm - mosolygott - Itt a szerződés. Aláírhatod most, de akár néhány nap múlva is - majd elővett vagy öt A/4-es lapot összetűzve.

     Kérdőn néztem anyura, hiszen ő tud ezekkel a dolgokkal kapcsolatban jó válaszokat adni. Mosolyogva bólintott, ebből levettem, hogy Cally elmondta a helyzetet, így nincs esély semmi fekete húzásra.

- Aláírom most - mondtam, majd kerestem egy tollat. A dohányzóasztalon -amit senki sem dohányzásra használ, félreértés ne essék- mindig van, hiszen apu mindig itt fejti a keresztrejtvényeit. A szerződés végére lapoztam, s nagy elhatározással aláírtam. Most már nincs visszaút, végig kell csinálnom, még ha kínszenvedés is lesz.... amit kétlek, hiszen színészkedés, amit imádok csinálni.

- Rendben, akkor meg is volnánk - mondta Jeffrey, miközben a papírokat visszacsúsztatta a táskájába.

- Biztos, hogy nem marad itt egy kávéra? - kérdezte anyu.

- Igen, biztos, köszönöm, de engem is várnak otthon - mi a srácokkal csak fulladoztunk, miközben arra gondoltunk, hogy nem éppen a kutyájához siet ilyen nagy hévvel. Anyuék felálltak, majd Jeff-nek -végül is szokták így becézni a Jeffrey-t nem?- eszébe jutott valami.

- Jut eszembe Ross! El is felejtettem, a forgatókönyvet elhoztam neked! - azzal a kabátja zsebéből előhúzott egy ismerős tárgyat - Nagyjából tanuld meg, és akkor..... itt a névjegyem, ezen el tudtok érni - majd odanyújtott anyának egy kis cetlit - Én akkor megyek is! Ross! Továbbra is sok sikert a dolgaidhoz, és további sikereket az együtteseteknek! Nagyon jók vagytok srácok, és persze Rydel! - tette hozzá mosolyogva, s közben nővéremre nézett, mire Delly elpirult, s kinyögött egy halk "köszönöm"-öt, majd a többiek is elmakogtak valami köszönésfélét. Átadta nekem a forgatókönyvet, s minden fiúval kezet rázott, Rydelnek adott két puszit, majd anya és Cally kikísérte. Én csak csillogó szemekkel leültem a kanapéra, és néztem a fehér papírköteget. Minden nap ilyet tartok  kezemben, de ez most más. Sokkal, de sokkal komolyabb. Ezekkel a mondatokkal a kezemben futhatok be. Egy karnyújtásra vagyok attól, hogy elérjem azt, amire évek óta vágyok. Szerepelhetek egy nagyszabású filmben!

- Gratulálok öcsi! - veregette meg mosolyogva a vállam Riker, majd felment a lépcsőn, gondolom a szobájába. Rocky és Ryland is gratuláltak, majd eltűntek ők is Riker nyomában. Rydel nyomott egy puszit az arcomra, gratulált, és visszament ő is a fiúkhoz. Néhány perc múltán Cally jött a szobába arcán hatalmas vigyorral, anyával a nyomában.

- Megcsináltuk! Gratulálok! Nagyon büszke vagyok rád Ross! - ölelt meg, majd miután elengedett, anya állt elém könnyes szemmel.

- Jaj, kicsim! Olyan büszke vagyok rá-á-ád! - a vége már kicsit hüppögősre sikerült, de jól esett. Jó szorosan átölelt.

- Köszi! - öleltem vissza mosolyogva, s elképesztően jól esik még most is, 17 évesen is átölelni anyut. Néhány percig csak így álltunk, s hallgattam, ahogy anya a vállamon pityereg. Aztán szipogva-mosolyogva elengedett.

- Na menjél! Azt ugye tudod, hogy holnap szólnod kell erről Eric-nek! - tette hozzá. Néhány pillanatig nem kapcsoltam, aztán bevillant. Olyan könnyen elfeledkeztem a gondokról a nagy izgalomban, hogy legalább másfél órára minimum, felhőtlenül boldog voltam. Eric, a sorozat, a mai ébredés, a tegnap este -na jó, az nem volt annyira vészes- a mai nap, a beszélgetés Laurával, és a délutáni szomorúság,  amiért nem lehetek azzal, akit szeretek. De tényleg nem lehetek vele? 17 vagyok basszus! Azt csinálok, azzal jövök össze, akivel akarok! Vagyis... összejöhetnék Laurával, de nem működne... vagy de..? De ha nem működne, akkor nem lennénk ugyanolyan barátok, mint most..... áhh ez nagyon fasza helyzet! De.. biztos mással is előfordul nem? Tipikus bamba fejjel meredtem előre, miközben pofán csapott a felismerés, hogy nem, csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

     A délutáni hangulatom hamar visszatért. Mennyi minden változott néhány nap alatt! Néhány napja még együtt hülyültem Laurával, most meg szerelmes vagyok belé, majdnem lefeküdtem vele, és elmenni készülök Purte Rico-ba, ahol egy komoly filmben fogok szerepeli....Wow....! Visszatértem a valóágba, és bólintottam.

- Igen. A héten még bejárok, aztán pedig megyek Purte Rico-ba - egy kicsit félve mondtam ezt. Féltem, hogy nem vagyok elég tapasztalt, hogy elszúrok valamit, ezzel együtt az esélyemet a filmben.

- Bizony.... Ezek szerint hétvégén nagyvásárlást tartunk.... - mormolta magának, mire én halkan, de fájdalmasan felnyögtem. Utálom a nagyvásárlást! A bolt, ahová járni szoktunk, reggel 6-kor nyit, nekünk pedig korán kell menni, ha nem akarjuk édes-drága sikítozó rajongókkal tölteni a napot, akik azért élnek-halnak, hogy lássák, amint ránézünk egy zoknira... elég idegesítő.... Anya kisétált a nappaliból át a konyhába, s nekiállt elkészíteni a vacsit. Cally-ből kikívánkozott egy ásítás, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.

- A lemerülhetetlen Cally-nátor lemerült? - kérdeztem mosolyogva.

- Nem tudod, hány számot tárcsáztam, és hány idegesítő emberrel beszéltem ma telefonon, hogy mindent megtudjak a filmről és a rendezőről, és hogy leszervezzem mára ezt a találkozót, szóval Cally-nátor lélekben kikészült, és szerintem fizikailag is fel kéne tölteni.... - a mondata végét elnyomta egy ásítás - Én azt hiszem, megyek.

- Rendben. Kikísérlek - mondtam, és kisétáltunk a bejárati ajtóhoz - Cally, én el sem tudom mondani, mennyir hálás vagyok neked! Soha a jó illatú életben nem fogom megbánni, hogy te lettél a menedgerem! - mondtam mosolyogva, és mérhetetlenül hálás voltam. Cally nélkül ezt nem tudtam volna megcsinálni.

- Ugyan Ross! Nem tesz semmit! Ez a dolgom - mondta szintén mosolyogva, majd az arcomra nyomott egy puszit.

- Üdvözlöm Adam-et és Harry-t is! - szóltam, mikor már a kapunál járt, majd hirtelen visszaszaladt, és bekiáltott a házba.

- Sziasztok, jó éjszakát! - kiabálta, mire jött az egyhangú "Szia, neked is!" kiáltás mindenkitől. Mosolyogva-fejcsóválva néztem a hülye fejére.... mondjuk még mindig jobb, mint amikor egyenként kiabálta a neveket.... Beszállt a rá váró taxiba, majd mikor a kocsi kihajtott az utcából, bementem, és a forgatókönyvemet és a hátizsákomat felkapva felsétáltam a szobámba. Az ágyra ültem, a táskából elővettem a holnapi szövegemet, hátamat a falnak támasztottam, s csak néztem  a papírt. Ahogy néztem, Laura férkőzött be a gondolataimba. Elképesztően szar, hogy csak a barátja lehetek.... Nem! Én döntöttem így, lehetett volna máshogy is, de nem lett. Én döntöttem így, és helyesen cselekedtem.... vagy nem? Talán hibát követtem el, amikor kiengedtem a kezeim közül.... De úgyse lett volna semmi értelme, ha úgy döntök, össze akarok jönni vele, hiszen az érzés nem kölcsönös.... várjunk! Hiszen kitért a válasz alól..... akkor ő hogy érez irántam? És tessék! A kíváncsiság megint baszottul fúrja az oldalam.... oké, ezzel nem hiszem, hogy megyek is valamire! Inkább bemagolom a szöveget, és elolvasom a film forgatókönyvét. Sóhajtva kinyitottam a lapot, elkezdtem olvasni. Síri csend uralkodott a szobában, csak a lámpa zúgása és a zárt ajtón kívülről bejövő halvány zajok törték meg a rám telepedett csendet, miközben elolvastam az epizódot. Oké, azt még elfogadom, hogy szerencsétlen vagyok, de hogy ennyire? Nagy nehezen rávettem magam, hogy legyek csak a barátja Laurának, erre mit ad az ég, el kell játszanom a szerelmes srácot, aki győzködi a lányt, hogy őt szereti. De fasza! Miután megtanultam a szöveget, kíváncsian emeltem fel a másik forgatókönyvet.  Kinyitottam, s elkezdtem olvasni. Talán 10 perce olvashattam, eddig úgy 2,5 oldalnál tartottam.  Egész jó volt. Egy laza szerelmespár együtt tölti a nyár utolsó.....várjunk! Szerelmespár? Visszalapoztam az elejére, a szereplőkhöz, és észrevettem, hogy ezeken átsiklottam. De ott volt, és az a kis nevecske nem tűnt el onnan. Mack a másik főszereplő, Brady barátnője. Viszont azt mindenki elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy másik NŐI főszereplő, aki ráadásul a barátnőmet játsza. Előhalásztam a telefonomat, tárcsáztam Cally számát, majd vártam. A negyedik csengetés után felvette.

- Halló? - szólt bele álmoskás hangon. Bakker! Elfelejtettem, milyen fáradt volt, amikor elment innen.... Basszus most biztosan egy rohadt nagy bunkónak fog tartani.

- Szia Cally, Ross vagyok... felébresztettelek? - kérdeztem. Ránéztem az éjjeliszekrényen álló órára, ami fél 9-et mutatott. Biztos felébresztettem. De egy paraszt vagyok baszd meg!

- Igen... - mondta, de a végét elnyomta egy ásítás.

- Ömmm... értem.... ne haragudj, akkor nem is zavarlak...

- Most már le ne tedd! Mit szerettél volna?

- Hát... igazából csak azt szerettem volna, hogy nem szóltatok, hogy lesz még egy főszereplő...

- Milyen még egy főszereplő? - kérdezett vissza értetlenül.

- Az a lány, aki Mack-et játsza...

- Jahh...... tényleg, bocsi, ez teljesen kiment a fejemből... Igen, lesz még egy főszereplő, ő játsza majd a barátnődet. Csókjelenet úgy emlékszem nincs benne... habár... várjunk! De, igen egy csókjelenet van! - egyre jobban kezdett érdekelni, hiszen jó lenne tudni, kit csókolok meg...

- Cally a nevet mondd már!

- Jahh.... bocs, de ehhez nekem túl 'félkilenc' van....ömm... Maia Mitchell a lány neve. Ennyit akartál tudni,

- Igen, köszi, és bocsi, hogy felébresztettelek.... jó éjt! - mondtam.

- Nyugi, voltak már rosszabbak is.... jó éjt, szia! - azzal a vonal megszakadt.

     Maia Mitchell.....olyan ismerősen hangzik..... Keressünk csak rá! Az ölembe vettem a laptopom, majd behoztam a képkeresőt. Bepötyögtem a nevet, majd a hol a kis nagyítót, hol az 'Enter' gombot nyomkodva vártam. Hű... imádom ezt a gépet..... főleg amikor ilyen hiperszuper gyors.... Majd néhány perc elteltével behozta a képtalálatokat. Na neee! Szóval ő az! Régebben néztem egy sorozatot, és imádtam. A Trapped függője voltam, a tesóim már a plafonon voltak tőlem. Az egyik szereplő, Maia pedig különösen tetszett.... mármint csak így külsőre bejött. Huhh azóta eléggé megnőtt a me... vagyis a csaj! Mikor lettem ilyen perverz? Jahh igen, mióta beindult bennem a perverzió Laura iránt.... De mindegy is... vissza Maia-hoz! Kicsi a világ, vele lesz csókjelenetem. Még néhány percig a képeket néztem -amit időközben drága gépem volt hajlandó betölteni-, aztán a forgatókönyvet visszavettem az ölembe. Közben -már amilyen gyorsan kedvenc gépem kicsit sem lassú internete behozta- utánanéztem a többi szereplőnek is, majd folytattam az olvasást. Miközben olvastam, magamat és Maia-t képzeltem oda. A csókjelenet nem vészes, egy könnyed csók a végén, amikor Mack "megtanulja a leckét" annál a professzornak a kütyüjénél. Viszont az már nem hagyott olyan hidegen, hogy cseszd meg! Csókolózni fogok Maia Mitchellel!!! Oké, és most vissza a 17 évesek világába.... Mire a forgatókönyv végére értem, olyan fél 10 lehetett. A történet baromira tetszik, tök eredeti! Callynek -megint- igaza volt, ez a szerep nekem való.

     A héten még a sorozatot végigcsinálom, aztán indulás! Hű. Itt hagyni azt, aminek ezt a szerepet is köszönhetem.... mióta  vagyok ilyen nyálas? Ami viszont tényleg bánt, hogy itt kell hagynom Rainit, Calumot, és ami a legnehezebb, Laurát. Egy kis részem akár most azonnal odament volna hozzá, hogy bocsánatot kérjen, majd megkérje, hogy legyünk együtt... a "másik" része felőnyben volt. Elmentem zuhanyozni, s miközben a forró víz ellazította a tagjaimat, nem álltam le az agyalással. Kiszálltam a kabinból, és magamra kapva a pizsamagatyámat bebújtam az ágyba.

     Akaratlanul is eszembe jutott a tegnap este, amikor míg Laura együtt feküdtem be ide, majd az alvás előtti képek ugrottak be.... felesleges ezen agyalni, hiszen tárgytalan. Felejtsd el őt Ross! Nincs értelme rajta rágódnod, úgysincs esélyed nála! Vagy van? Nem tudom! Már megint ez a rohadt kíváncsiság! Oké, nyugodt, békés csucsukálás kihúzva, jöjjön a "B" terv. Az éjjeliszekrényemen lévő telefonomért nyúltam. Hirtelen eszembe jutott valami. Beállítani az ébresztőt. Na ezt se csinálom mindig, de rá kéne szoknom, hiszen elég gáz, hogy egy 17 éves srácot mindig a 19 éves bátyja költ fel. Rámentem az "Ébresztések"-re, s láttam, hogy ott egy mentett időpont....hmmm... azt még akkor csináltam, amikor először mentem Austin és Ally forgatásra.... uhh na az se most volt! Beállítottam a 7:00 órát, s összeszereltem a fülhallgatót, majd a fülembe dugtam. Hanyatt feküdtem az ágyon, miközben véletlenszerű zenéket beállítva vártam, hogy megszólaljon a zene. És megszólalt. Csak én vagyok ilyen kurva szerencsés? Most komolyan? Crazy Stuped Love? Oké, oké, nyugi. Nyugodjunk meg, a hosszú élet ritka... Hasra fordultam, miközben hallgattam a dalt. Naná, Laurán jár az agyam. A mosolyán, a hangján, a természetén....

     Akkor várunk. És jönnek szépen sorban. Fallyn For You. Here Comes Forever. Ain't no way. Forget About You. If I can't be with you. One Last Dance... I want you bad.... basszus, mi nem tudunk olyan dalokat írni, amik nem kötődnek semmihez? A Pass me by-nál már meguntam a várakozást, s egy párnába temettem az arcomat. Ahogy próbáltam elaludni, feltűnt valami kellemesen furcsa.... Néhány pillanatig gondolkoztam, majd rájöttem. A párna.... vagyis nem a párna, hülye lennék, ha egy párnát furcsának találnék.... Laura illata tegnap este bizonyára rajtamaradt, így most olyan illata van, mint Laurának.... Ez a mondatom akár egy Géniuszé.... Mindegy! Mélyet szippantottam a párnából, a tüdőm megtelt Laura édes illatával. Miközben a lejátszó pörgött, engem lassan elnyomott az álom.

Írta: lukimalac