3. A beszélgetés
Soha nem gondoltam Laurára másként, mint az egyik- vagy mondhatnám, hogy a - legjobb barátomra. Persze. hogy jó csajnak tartom, hiszen az lenne a fura, ha nem így lenne, hiszen ez nyilvánvaló. De nem több. Persze, hogy kedves, aranyos, megértő, rendes, vicces és szimpatikus lánynak tartom, ezt is meg lehet róla állapítani már az első beszélgetés után. De nem tudom, elképzelni, hogy én és ő esetleg.....NEM!! És egyébként is, én nem jövök be neki.
Előző gondolataimat megcáfolva akaratlanul is elképzeltem, milyen lenne, ha egy pár lennénk, ha akkor csókolnám meg, amikor akarnám, ha kézen fogva sétálnánk.... De ezt gyorsan kiűztem a fejemből. Abban maradtam, hogy Laurára csak egy nagyon jó barátként tekintek, esetleg, mint testvéremként, és ez így helyes.
Ahogy erre gondoltam, egy beszélgetésfoszlány ütötte meg a fülemet.
-.....és most tanácstalan vagyok. Azért köszönöm, hogy elmondhattam neked - hallottam meg Laura megkönnyebbült hangját.
- Nincs mit! Ugyan, ha beszélgetni akarsz, akkor ide mindig jöhetsz! - mondta Rydel, s szinte láttam a szemem előtt mosolygós arcát.
- De kérlek, kérlek, KÉRLEK, erről ne szólj Rossnak!- lett hirtelen halálra rémült a hangja.
Mi?! Rólam beszélgettek? De hát.....
- Nyugi, lakat a számon, és nyugi, segítek.
Oké, már kezd érdekelni, hogy mit beszéltek rólam.
- Köszönöm! És szerinted neki én........
- Nem tudom..... szerintem nagy esély van rá, csak magának sem vallja be....- Rydel hangja elgondolkodó volt.
- Rendben, akkor még egszer köszi! - hallottam Laurát, majd utána lépteket hallottam a lépcsőn. Gyorsan úgy tettem, mint ha éppen mennék a szobámba átöltözni.
Még mindig nagyon azon próbáltam kitalálni, hogy miről beszélgethettek a lányok, ezért nem vettem észre Laurát, ezért pont beleütköztem.
- Ross! Ööhh... szia...- sütötte le a szemét, és elmosolyodott. Végignéztem rajta. Kétrészes bikini volt rajta, a felső fekete, az alsó fehér. Ritkán láttam őt ennyire hiányos öltözetben, így mindig elnézegettem vékony alakját. Különösen most, hogy a fekete csavart felsőrész kihangsúlyozta a nőies bályait is. Fel sem tűnt, hogy a lendületnél, amikor egymásba ütköztünk, kezem reflex-szerűen a derekához kapott, arcunk csak néhány centire volt egymástól.
- Szia.....ömmm.. jól nézel ki - nyögtem ki nagy nehezen, de éreztem, hogy ez nagyon távol áll a valóságtól. A csípőnk szorosan összesimult, és éreztem, hogy egy ismeretlen érzés kezd elhatalmasodni rajtam. Majd gondolatban a homlokomra csaptam, amikor a felismerés szemen csapott. Éreztem, hogy a nadrágomban egyre kevesebb a hely, ezért jobbnak láttam tovább menni - Ömmm... mindjárt megyek én is, csak átöltözök.
- Ööööö..... oké... persze! - mondta elpirulva, s csak imádkozni tudtam, hogy ebből az egészből ne vegyen észre semmit.
Gyorsan a szobámba rohantam, és nem tévedtem. A nagy tükör elé állva láttam, ahogy egész kis sátortábor ácsingózik a lábam között. Próbáltam megnyugodni, de nem ment, pláne, hogy egyfolytában az előbbi kis "baleset" járt a fejemben. Ahogy olyan közel voltunk egymáshoz.... ahogy a kezem karcsú derekát ölelte,...... ahogy erőtlenül támaszkodott a mellkasomra, miközben elvesztem a tekintetében.... olyan könnyű lett volna megcs......NEM!! Erre még gondolni sem mertem.
Oké ez így nem fog menni! Odamentem a csaphoz, és megmostam az arcomat, és a karomat, és ez segített kicsit józanul gondolkodni.
El sem hiszem, hogy Laura felizgatott....... De hisz mi csak barátok vagyunk.... Lehet, hogy....NEM!!!! Laura jó csaj, csinos, de hát pasi vagyok könyörgöm!!! Ez természetes!!! Attól, hogy kívánom - még gondolatban is megborzongtam erre a szóra -, még ugyan úgy érzek iránta, ez csak a testem reakciója..... Vagy még sem?
Ezekkel a gondolatokkal felvettem a fürdőgatyámat, s közben sem álltam le az agyalással, majd gyorsan hajat mostam, mert ugye az ne lenne jó, ha bezöldülne a fejem.
Lementem a lépcsőn ki a medencéhez, de amit odakint láttam, megdermesztett.
Írta: lukimalac
Nagyon nagyon jó. Imádom csak így tovább és siess a kövi résszel :) ♥
VálaszTörlés