5. Egy-két pohárral......
- Mi....? De miért pont engem? - kérdezte Laura egyre vörösödő képpel.
- Azért, mert rajtad kívül csak a testvére van itt, mint lány, az pedig valljuk be, elég érdekesen nézne ki.
- Ömmm.... - hebegtem.
- Ne már srácok! - fakadt ki Riker - Az Austin&Ally-ben is kell majd smárolnotok, vagy nem?
- De igen, de...- kezdtem volna bele, de Rocky közbevágott.
- Akkor nincs de! Vedd úgy, hogy ez egy próba.
- Na jó! - sóhajtottam, majd hirtelen megragadtam az utolsó esélyemet - Rydel! Te nem mondasz semmit? - néztem nővéremre aki szótlanul figyelte az eseményeket.
- Felelsz vagy merszezünk Ross! És te mertél, szóval...-mondta furcsán mosolyogva.
- Oké! - adtam meg magam. Laurát a kezénél fogva felhúztam magam mellé.
- És rendes csókot akarok gyerekek! - mondta Rocky vigyorogva, amit egy megsemmisítő pillantást eredményezett tőlem és Laurától.
Mindegy... majd foglalkozok vele később, gondoltam. Most mit parázok ennyire?! Csak egy csók... csak egy csók....- mondogattam magamnak, miközben finoman Laura derekára tettem a kezem, s a szemébe nézve közeledni felé. A szemében több mindent észrevettem. Többek között zavart - ezt én is érzetem, de ijesztő volt, hogy ez az érzés kezdte megadni magát az örömnek, hogy megcsókolhatom -, félelmet, várakozást, türelmetlenséget és vágyat. De ami a legfurcsább volt, hogy a szeme csak úgy csillogott a z örömtől és boldogságtól.
A tekintetem az ajkára vándorolt, ami időközben érzékien egy hajszálnyit eltávolodott egymástól. Persze, csókolóztam már, de akkor is, nem kicsit izgultam abban a pillanatban.
Nagyon finoman az alsó ajkához érintettem az ajkamat, majd a következő pillanatban mindketten ösztönösen csókoltunk vissza. Abban a pillanatban csak átadtuk magunkat az érzésnek, nem törődve a következményekkel. Először még csak csipkelődve játszottunk egymás ajkaival, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve nyelvemet végighúztam alsó ajkának peremén, mire ajkai elnyíltak egymástól, megadva az utat. Nyelvünk érzéki táncot járt egymással, majd szorosabban húztam magamhoz vékony alakját. Kezei a hajamba markoltak, mikor fogaim közé vettem alsó ajkát, amit egy sóhajjal jutalmazott.
Csókunk egyre mélyebb és vadabb volt, és már éppen haladtam lefelé a kezemmel a derekán, amikor éreztem, hogy egy kemény ütést érzek valahol a lapockám körül.
- Au! - szakítottam meg a csókunkat - Ez ki volt?!
- Bocs öcsi, de már vagy három perce szólongatunk titeket, hogy elég, így gondoltam gyorsabb - mondta Rocky.
- Három perce..? - kérdeztem, mire bólintottak - Ez biztos?
- Biztos, úgyhogy valami szuper lehetett abban a kettőtök rózsaszín buborékában, de ideje bemenni - mondta furcsán mosolyogva Riker. És tényleg: már csaknem söét volt. Észre sem vettem, hogy fél kézzel még mindig Laura derekát fogom, ezért gyorsan elkaptam onnan. Még mindketten egy kicsit ziláltan szedtük a levegőt.
- Öööö... akkor menjünk! - makogtam zavartan.
- Igen, menjünk! - ő is elég zavart volt.
Csendben lépdeltünk egymás mellett, amikor Rydel megszólalt.
- Laura! Sajnos csak Rossnál van szabad lehy, mert csak nála van franciaágy - kacsintott felénk, mire mindenki kuncogni kezdett.
- De én nem is mondtam, hogy itt alszok! - mondta furán Laura.
- Te nem is, én mondtam - mondta természetesen Ry.
- De....
- Laura! Felesleges vitatkozni! Úgy is mi nyerünk! - mondta Ratliff.
- Kérlek! Ma van a szülinapom! - nézett úgy Rydel, ahogy senki sem tud ellenállni.
- Oké rendben! - adta meg magát.
Most esett le nekem, amit Rydel mondott: Laura velem alszik!
Ettől először majd beszartam, de utána elkezdtem ennek furcsán örülni... ettől viszont megijedtem...
Miért örülök ennek ennyire? Hiszen nem fog történni semmi... Ha rajtam múlik, legalább is... De én tényleg ezt akarom? Na tessék! Már megint témánál vagyunk!
- Na akkor gyerekek! - kezdett bele Riker - Mindenki lezuhanyzik, aztán megnézünk egy filmet, aztán meg alszunk. Jó lesz így mindenkinek? - kérdezte, mire mindenki egyöntetűen bólogatni kezdette.
- Ömmm... akkor én megmutatom a szobát - mondtam a tarkómat vakargatva.
- Jó - mondta.
Udvariasan magam elé engedtem, és már indultunk a lépcsőn, amikor Rocky utánunk kiáltott.
- Vigyázzatok srácok! Ma még közös program is van, nehogy túlságosan belefeledkezzetek egymás társaságába... és szerintem Rydel sem egy unokaöcsit vagy hugit kér szülinapjára - mondta vigyorogva, mire Rydel szélesen mosolyogva tarkón csapta, én meg hozzávágtam egy párnát. Jobbnak láttam gyorsan menni, ezért Laura derekára tettem a kezem, és egy kicsit toltam rajta. Azt hiszem, értette a célzást, mert megszaporázta a lépteit. ELvezettem a szobámhoz, aztán hagytam, hogy előttem lépjen be, és körülnézzen.
- Egész csinos...- mondta halványan mosolyogva.
- Köszi - mosolyogtam én is - Nem lesz gond, hogy itt kell aludnod? - kérdeztem hirtelen.
- Neem..... - lett hirtelen zavart a tekintete. Egymásra néztünk, s csak elsüllyedtünk egymás tekintetében. Amikor már a csönd kezdett kínos lenni, halkan megszólaltam.
- Akkor mész előre, vagy menjek? - kérdeztem a fürdő felé intve, mert jobb dolog nem jutott eszembe.
- Megyek én... - vágta rá, s beszaladt a fürdőbe, de néhány másodperc múlva kijött.
- Kérek egy pizsamát Rydeltől - mondta gyorsan, s kiszaladt. Úgy öt perc múlva visszajött.
- Megvan - mutatta elpirult fejjel, és ismét a fürdőbe vonult.
- Oké - mondtam a levegőnek mosolyogva.
Ránéztem az ágyra, s átkoztam magam, amiért nem bírok normál méretű ágyon aludni. Éppen azon gondolkoztam, hogy nagyon gáz lenne-e, ha a két szélén aludnánk egymásnak háttal, s ezen még én is WTF felyet vágtam. Csak nem riadok vissza? De van mitől? Ez csak egy éjszaka. Oké, igaz, hogy csak ő és én leszünk... egy ágyban..... órákon keresztül..... Na tessék - miért lyukadok ki mindig itt?
Épp lelki monológom közepén tartottam, amikor nyílt az ajtó. Rydel lépett be rajta.
- Minden oké? - kérdezte mosolyogva.
- Persze - feleltem szintén mosolyogva - Miért ne lenne?
- Mert nagyon pofát vágtál ahhoz, hogy Laura itt aludjon... Benyomoríthatjuk hozzám is, ha....
- Nem... nem arról van szó... - mondtam azonnal.
- Akkor miről? - kérdezte elkomolyodva.
- Azt még én sem tudom... - mondtam szerencsétlenül lehuppanva az ágyra.
Leült mellém.
- Nem lehet, hogy szereted? Mármint....úgy? - kérdezte enyhén célzatosan.
- Nem! Dehogy!! - válaszoltam reflex-szerűen, majd tehetetlenül beletúrtam a hajamba - Vagyis........ nem tudom....- sóhajtottam.
- Ezen gondolkodj el. Mert szerintem amit érzel Laura iránt több, mit barátság, és itt nem a testvéri szeretetre gondolok - mondta kedvesen, majd kiment. Tíz perc múlva kinyílt a fürdő ajtaja, majd Laura kilépett rajta.
Amint ránéztem, gondolataim perverzebbik énjüket helyezték előtérbe. Elképzeltem, ahogy oldalra döntöm a fejét, hogy jobban a nyakához férjek az ajkammal.... Elképzeltem, hogy végigsimítok a lyukas pólón keresztül, le a hátán, egészen a - nagyon, de nagyon - rövid nadrágig, hogy aztán végighúztam tenyeremet fedetlen combjaim... Majd a nyakáról áttérve az arcához közeledek....NEM!!!! Nekem mi a franc bajom van?! Laura itt áll előttem, valószínűleg arra ár, hogy megszólaljak, én meg arról ábrándozok, mit tudnék belőle kiváltani szavak nélkül.... Ross...egy barom vagy... egy perverz barom...
- Mehetünk? - kérdeztem, megtörve a kínos csöndet.
Nem szólt semmit, csak bólintott, ám nem indult el. Nem tudom hogyan, de már az a három lépés távolság megszűnt létezni közöttünk. Ott voltunk, mélyen egymás szemébe mélyedve, és már a derekán nyugtattam a kezemet, amikor a lépcső felől trappolás hallatszott. Az utolsó pillanatban rebbentünk szét, amikor nyílt az ajtó.
- Srácok, mi megértjük, ha az este hátralévő részét az ágyban töltitek, de legalább szóljatok, hogy ne várjunk feleslegesen - mondta mosolygó szemekkel Rocky - Ross! Zuhanyozz le, és gyertek!
Eddig fel sem tűnt, hogy még nem zuhanyoztam. Gyorsan fogtam a pizsamámat - ami jelen esetben egy rövid gatya volt - és bevonultam a fürdőbe. A meleg víz egy kicsit ellazított, ezért szerencsémre a zuhanyzás gondolkodásmentesen történt, így hamar elkészültem.
- Menjünk! - mondtam, miután kiléptem az ajtón.
- Szuper! - pattant fel Rocky, s Laura is felállt az ágyról, ahol eddig ültek. Ő végig előttem lépkedett, s leértünk a nappaliba. Viszont amit ott láttam, attól megrémültem.
- Ezeket honnan szereztétek? - kérdeztem kikerekedett szemekkel az asztalon felsorakoztatott teli piás üvegekre intve. Nem szoktam inni, nem is hiányzik. Azt viszont nem gondoltam, hogy a testvéreim isznak.
- Nyugi öcsi, nem vagyunk alkeszok! Csak nagyon ritkán szoktunk inni, különleges alkalmakkor - mondta nyugtatólag Riker, s én egy kicsit meg is nyugodtam.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem azért még mindig félve.
- Ross! Nyugi, csak egy-két pohárral innánk - mondta Rocky, s úgy láttam, ennek hallatára Laura a megkönnyebbülés szigetére került, s vele együtt én is - Mi van? Csak nem hittétek, hogy leitatunk benneteket? - kérdezte csodálkozva.
Én is és Laura is hallgattunk.
- Ross, komolyan?! - nyögött fel Riker - Nem akarunk bebaszni, csak a jókedv miatt hoztuk ezeket... de ha te nem akarsz, akkor....
- Nem! Nem erről van szó! Csak nem tudom, hogy mi lesz, ha ez kiderülne - mondtam fintorogva.
- Nyugi, ha rajtunk múlik, nem is fog kiderülni - mondta Ratliff magabiztosan - És ne felejtsétek el, hogy nagykorú felügyelettel vagytok - tette hozzá kacsintva.
- Jó jó! Mit nézünk? - kérdeztem.
- Azt az új horrort, amit Rocky töltött le - mondta Riker - De előtte mindenki lehúz egyet.
Én még mindig bizonytalanul mentem az asztalhoz, s félve nézegettem a kezembe adott teli kis pálinkás poharat. Még sose ittam alkoholt, mert anyuéktól csak a rosszat hallottam róla. Jó, tudom, hogy ez most elég sznobosan hangzik, de ezt belém nevelték. Ahogy láttam, Laura sincs annyira elragadtatva ettől az ötlettől.
Csak nézegetten a poharat, majd egy határozott mozdulattal legurítottam. A folyadék lassan haladva marta végig a torkomat, majd mikor leért, egész kellemes érzés áradt szét a testemben. Olyan melengető volt. De azért képtelen voltam fintorgás nélkül lenyelni.
- Na Ross! Látod, nem is halálos - vigyorgott Rydel, aki közvetlenül utánam húzta le az adagját.
- Ja, de akkor nézzük a filmet vagy nem? - kérdeztem, mire mindenki felhörpintette a saját poharában lévő pálinkát, és a kanapéra tömörültünk. Engem meg Laurát a szélére passzíroztak egymás mellé, mi meg csak vörös fejjel néztük a még sötét képernyőt. Ezen természetesen még jobban vigyorogtak.
A film összességében jó volt, pedig nem is bírom a horrort. Nemegyszer ugrottunk meg mi is a fiúkkal, a lányokról nem is beszélve. Mivel 6-an voltunk, mindenki odamenekült valakihez. Rydel Ratliff vállában talált menedéket, Rocky és Riker egymást ölelgették, ami mit ne mondjak, elég érdekes látvány volt, Laura pedig az én vállamba temette az arcát az ijesztő részeknél, ami ha akartam, ha nem, áramütést indított el a testemben abból a pontból, ahol a bőrünk összeért.
Miután vége lett a filmek, még néhány pohárral ittunk, aztán mindenki ment a mag szobájába. Meglepődtem, hisz semmilyen hatását nem éreztem az alkoholnak.
Bezártuk a szobám ajtaját, és csal álltunk egymással szemben.
- Álmos vagy? - kérdezte Laura hirtelen.
- Nem nagyon... - válaszoltam, miközben közelebb mentem hozzá.
- Én sem.... - mondta halkan - Mit csináljunk?
Nem válaszoltam, csak megcsókoltam. Most sokkal bátrabban csináltam, mint a medencénél. Hogy a pálinka hatására, vagy a délután szerzett tapasztaltságom miatt, nem tudom. Magamhoz szorítottam a testét, és nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkát, utat kérve mélyebb lehetőségekre, amit meg is kaptam. Ujjai már a hajamat szántották, miközben csókunk egyre mélyült. Úgy, hogy a csókot nem szakítottam meg, kulcsra zártam az ajtót, és fenekénél fogva megemeltem, majd az ágyhoz botorkálva lefektettem rá, és fölé hajoltam. Apró puszikkal hintettem be nyaka minden négyzetcentiméterét, amit egyre gyakrabban előtörő sóhajokkal jutalmazott. Egyik kezemmel feljebb húztam a pólóját, s a hasát simogattam, majd a derekát megemelve megszabadítottam a ruhadarabtól. Csillogó szemmel néztem végig bájos felsőtestén, s visszatértem az ajkaihoz, amik enyhén elnyílva, kicsit kiszáradva engedték ki forró leheletét. Fogaimmal meghúztam az alsó ajkát, ami egy hangosabb sóhajtást eredményezett. Férfiasságom keményen feszült az ölének, amit valószínűleg megérezhetett, mert elég intenzív mozdulatokkal dörgölte magát az ágyékomhoz. Egyszer csak finoman beleharapott a vállamba, mire egy halk, de állatias morgás szakadt ki belőlem. Megfogtam az egyik lábát, és a derekam köré csavartam, hogy még közelebb lehessünk egymáshoz.
A hangulat egyre csak forrósodott. Vajon amit Laura iránt érzek, az tényleg több a barátságnál és a testi vonzalomnál? Vajon tényleg szerelmes vagyok belé? Azt hiszem.... szeretem..de nem tudom....
Laura a szemembe nézett.
- Ross én sz...... - kezdett volna bele zihálva, de valami megzavarta. Néhány másodpercig csak próbáltunk rájönni, hogy mi ez a zaj, amikor egy hang is jött hozzá.
- Ross! Laura! Nyissátok már ki! - hallatszott Rocky türelmetlen hangja.
A másodperc töredékében halálra váltan meredtünk egymásra, s még mielőtt odaadtam volna neki a felsőjét, még egyszer alaposan szemügyre vettem tökéletes felsőtestét.
Gyorsan, nem tudom honnan, előhalásztam a pólót, és odanyújtottam neki, ő pedig villámgyorsan belebújt. Lemásztam róla, és közben Rocky megzavarásán gondolkodtam.
Mit csináltam?! Majdnem lefeküdtem a legjobb barátommal!!! Oké, hogy akartam, és szerintem ő is akarta, de nem lett volna helyes. Szerintem csak az alkohol miatt történt ez az egész. Mivel nem nagyon szoktunk inni, az első alkalommal túlságosan a fejünkbe szállt a pia... Vagy csak be akarom magyarázni magamnak...? Nem nem és NEM!! Az nem lehet.... Csak a pálinka miatt volt az egész... muszáj, hogy amiatt legyen... De várjunk csak!! Mit akart kinyögni még pár másodperce? Ha azt a szót, akkor megőrülök! Hiszen még magamban sem tisztáztam le az érzéseimet, és ha még jön nekem egy szerelmi vallomással, az mindent felborít. Nem szerethet engem úgy.... hiszen barátok vagyunk....bár nem is tudom igazából, hogy mi van köztünk.. Én Laurának csak a barátja akarok lenni.. De énem másik fele ez ellen hevesen tiltakozott. Ő többet akart tőle... Sehogy sem tudtam dűlőre jutni.
Mindezt néhány másodperc alatt gondoltam végig.
Odasétáltam az ajtóhoz. Még hátranéztem, s láttam, hogy Laura eközben az ágy szélére mászott, s furcsán nézett rám. Kinyitottam az ajtót, s Rocky kifürkészhetetlen pillantásával találtam szemben magam.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte.
- Csak zenét hallgattam, és Laura épp kijött a zuhanyzóból, amikor szólt, hogy valaki dörömböl - hazudtam folyékonyan, s magamban könyörögtem, hogy elhiggye.
- Igen? És akkor Laura miért rákvörös? - kérdezte mindent-tudóan a hölgyemény felé intve.
- Mint mondtam, zuhanyozott, és gondolom, nem hideg vízzel... - ismételtem meg, s még mindig reménykedtem abban, hogy megúszom különösebb magyarázat nélkül.
- Jó mindegy! Csak azért szólok, hogy holnap egy kicsit korábban keltünk titeket.
- Mégis mennyivel korábban? - kérdeztem gyanakodva. Általában, ha tehetem, alszok 10-ig, és általában csak akkor vagyok normális, ha minimum ezt az időt végigalszom.
- 7-kor ébresztő - mondta.
- Mi van?!?! De miért? - kérdeztem halálra váltan.
- Mert ti holnap mentek dolgozni... tudod Ross! A sorozat, amiben szerepeltek...- nézett furán rám.
- Istenem...tényleg - csaptam a homlokomra. Hogy felejthetek el egy ilyen fontos dolgot? Aztán hirtelen találtam egy egyszerű választ erre az egészre: Laura. Persze, nem ő tehet róla, hanem én.. Ez a lány teljesen összezavar...
- Ma elég szétszórt vagy.. - jegyezte meg Rocky, aztán jó éjszakát kívánt nekünk, majd elment ő is lefeküdni.
Visszafordultam Laurához.
- Ross... én.. - makogott zavartan. Mit ne mondjak, én se tudok sok mindent mondani.
- Majd reggel - mondtam halványan és zavartan mosolyogva. Tudtam, hogy ez csak időhúzás, de ez könnyebb megoldásnak tűnt, minthogy este nekiálljunk beszélgetni ezek után. Tudtam, hogy holnap muszáj lesz ezt letisztázni.
- Oké - mondta egy hálás pillantás kíséretében.
Befeküdtem az ágyba, s ő is így tett. Egy jó öt percig csak feküdt nekem háttal, majd amikor arra jutottam, hogy nem lenne olyan kínos, átfogtam az egyik kezemmel. Erre közelebb jött hozzám, amit egyáltalán nem bántam.
Egész éjszaka az érzéseinken járattam az agyamat, s holt biztos még azután sem lettem. Úgy hajnali fél 2 körül járt, amikor ásítottam egyet.
Az egész csak a pia miatt volt... Muszáj, hogy amiatt legyen...!!
Ezekkel a gondolatokkal, Laurát átölelve nyomott el az álom.
Írta: lukimalac
Nagyon jó . Imádom. Kövi részt légyszi!!!!
VálaszTörlés