Boldog karácsonyt!

Ezzel a *KE* sztorival kívánok nektek kellemes  ünnepeket! :)
(Riker a főszereplő, de bárki mással elképzelhetitek)

Az ablak üvegén túl, kint a kertben mindent belepett a hó, ami szüntelenül szállingózott a magas égboltról. A szobában a csendet csak a tűz ropogása törte meg, s a kandalló melege betöltötte az egész helységet. Egyedül a karácsonyfa fényei emlékeztettek az ünnepi hangulatra, Riker nélkül ez is ugyanolyan téli napnak tűnt, mint a többi. Fagyos és unalmas. Kezemben egy bögre kihűlt teát szorongattam, és a karácsonyfa ágain lógó gömbökben bámultam tükörképemet. Egy lélek sem volt a házban rajtam kívül, csak Bonnington, a cica. Dorombolva dörgölte hátát a lábamhoz. Ő volt az egyetlen társam Szenteste, és ez a gondolat elszomorított. Még soha nem hiányzott ennyire Riker, és semmit sem szerettem volna jobban, mint hogy Ő mellettem legyen. Ahogy végig néztem a díszeken, az ajándékokon, és a havas kerten csak még magányosabbnak éreztem magam. Egyedül ünnepelni a karácsonyt. Még a hideg is kirázott a gondolatra, és a tudat, hogy ez a valóság, teljesen összetört. Becsuktam a szememet, de nem tudtam útját állni a könnycseppeknek, melyek akaratomon kívül is végig folytak arcomon. Zsebkendőért nyúltam, amikor hallottam, hogy egy kocsi áll meg a ház előtt.

- Biztos csak a szomszédhoz jöttek. – sóhajtottam kedvtelenül Bonnington felé, mintha értené is.

Pillanatok múlva azonban hallottam, hogy a zárban fordul a kulcs, és nyílik az ajtó.

- Meglepetés!!! – Riker édes hangja szebben szólt, mint bármelyik karácsonyi dal, amivel próbáltam javítani a hangulatomon. Amint meghallottam mosoly ült ki szám szélére.

Riker a karjaiba vont, szorosan magához ölelt.

- Boldog karácsonyt! – suttogta a fülembe Rik.

- Most már az.